Az életben semmi sem állandó, minden folyamatosan változik. Persze ezt sokszor észre sem vesszük, hiszen, még ha olykor úgy is tűnik, hogy megrekedtünk, valójában továbbra is sodródunk az árral. Egy új munkahely, egy friss szerelem, de akár egy kapcsolat befejezése is mindig valaminek a kezdetét jelenti, és ahogy telik az idő, azon kaphatjuk magunkat, hogy ami egykor természetes része volt az életünknek, mára csak homályos emlékkép lett.
Lélekben már napokkal karácsony előtt elkezdtem hangolódni. Hiszen végre otthon tölthetek majdnem egy teljes hetet a családommal, hátrahagyva minden stresszt és rossz emléket. Hát mi ez, ha nem az év legjobban várt időszaka? Minden egy kicsit békésebb, nyugodtabb és varázslatosabb; és bár a való világ sajnos messze nem olyan, mint ahogy azt a tündérmesékben láthatjuk, mégis, ilyenkor vagyunk hozzá a legközelebb.
Számomra pedig idén az ünneplés már 23-án este elkezdődött, miután végre átléptem a szülői ház küszöbét, és csatlakoztam anyukámhoz a karácsonyi sütögetésben. Igaz, hogy továbbra sem vagyok mesterszakács, de egy kis felügyelettel egész finom mézeskalácsot sikerült összeütnöm – bár a kézügyességem hiánya miatt a díszítés már kevésbé volt ilyen profi. Ahogy készülődtem a lefekvéshez, a régi szobámban, ahol továbbra is kint lógott az ajtón egykori kedvenc fiúbandám posztere, úgy éreztem magam, mintha a múltam egy részébe léptem volna be: egy aprócska kőszikla a folyó mentén, amit a sodrás nem tudott magával vinni. Olvass még a témában
„Agresszívan vezet” – Mi az a szokás, amit a férfiak menőnek tartanak, de a nők utálják?
„Miért nem válaszolsz?!” – 10 üzenet, amit sose küldj egy férfinak
A terhes nő lánytestvére kell a sógort kielégítse. 8 elképesztő szexuális szokás
„A férjem mindig tönkreteszi a nyaralást” 10 sztori, amiben sokan a párjukra ismernek
Eszembe jutott, hogy kisgyermekként ilyenkor aludni sem bírtam, annyira izgatottan vártam a karácsonyt. Gondolatban elképzeltem, milyen isteni finomságok kerülnek az asztalra, és persze a fa alatt gyülekező ajándékokat – mert hát annyi idősen azért ez is elég fontos szempont volt. Akkoriban a karácsonynak egészen más hangulata volt, és bár most is imádom ezt az ünnepet, bevallom, időnként nagyon is hiányzik az a gyermeki izgatottság. Aztán felidéztem, milyen volt tinédzserként ünnepelni; amikor sokkal jobban vártam a szilveszteri bulit, mert tudtam, hogy ott lesz az a fiú is, akivel ugyan soha életemben egy szót sem váltottam, mégis „elrabolta a szívem„. Akkor még fogalmam sem volt, mit is jelent ez a kifejezés valójában.
