A jövőben
Egész gimi alatt ugyanazzal a három lánnyal lógtam mindig, mi voltunk a leküzdhetetlen négyesfogat. Együtt jártunk bulizni, együtt tanultunk, mindent megosztottunk egymással. Érettségi után egy házibuliban becsiccsentve közölték velem, hogy csak azért voltak végig „úgymond a barátaim”, mert sajnáltak és nem akarták, hogy egyedül legyek, de a jövőben ne számítsak arra, hogy tartjuk a kapcsolatot. Másnap le is tiltottak minden közösségi médián. Ez tíz éve történt és a mai napig képtelen vagyok kiheverni.
Nem játszunk
Karantén alatt pár kollégámmal minden este csapatban játszottunk online egy lövöldözős játékkal. Agglegény vagyok, hónapokon keresztül egyedül voltam otthon, mindig vártam az esti játékot, mert ez volt az egyetlen közösségi élményem abban az időben. Aztán a srácok mondták, hogy tartsunk egy kis szünetet, mert több időt töltenének a családjukkal, stb. Persze megértettem őket, néha írtam nekik, hogy egy rövid játékra kaphatóak-e, de sosem ért rá senki. Amikor visszamentünk az irodába dolgozni, az első nap megtudtam – mert egy kolléga elszólta magát – hogy a közös játék egyetlen napra sem állt le, csak engem dobtak ki így a csapatból.
Olvass még a témában
A film
Ment a moziban egy film, amit nagyon látni akartam és meg is beszéltem a barátnőimmel, hogy szombat este megnézzük együtt. Egy órával indulás előtt írtak, hogy egyikük beteg lett, a másiknak mégsem jó az időpont, a harmadik bepunnyadt, majd elmegyünk máskor. Én már nagyon beleéltem magam, hogy aznap végre látom a filmet, ezért addig nyaggattam a bátyámat, míg végül beadta a derekát és eljött velem. Megvettük a jegyet, és kik álltak előttünk sorban a popcornért? A barátnőim. Amikor kérdőre voltam őket, csak a vállukat vonogatták és azt mondták, „felfújom az ügyet”.
A cikk folytatódik, lapozz!
