„Mindig én szerveztem programokat, amit utolsó pillanatban lemondtak.” – Amikor rájöttem, hogy a barátaim nem is bírnak

Minden barátnőm szülinapján elmentünk valahova, vittünk tortát és ajándékokat. Az én születésnapomon is együtt lógtunk, vártam a meglepetésem, de nem köszöntött fel senki, sem torta, sem ajándék nem volt. Amikor mindenki elköszönt, hogy hazamegy, tétován bemondtam, hogy ma van a szülinapom. Mindenki felszínesen sajnálkozott, amiért elfelejtették és megígérték, hogy jóvá teszik, de csak egyiküktől kaptam másnap egy tábla csokit.

A lányom osztálytársainak anyukáival volt egy kis baráti társaságunk: közös anyukás cset, hétvégi gyerekes programok, stb. Amikor ketten is elköltöztek, mindkettejüknek nagy búcsúbulit szerveztünk. Aztán úgy alakult, hogy mi is elköltözünk és heteken keresztül írkáltam a group chatbe, hogy mikor lesz a búcsúbuli, de mint kiderült, nekem nem szervezett senki.