Az én párkapcsolatomra abszolút igaz a „kicsi a világ” kifejezés. Annak ellenére nem ismertük egymást, hogy egy városban sőt, ugyanabban az utcában laktunk.
Ennek legfőbb oka egyébként a köztünk levő korkülönbség volt, és amikor ez már nem jelentett akadályt, keresztezték is egymást útjaink. Ez persze nem annyira általános, bár sok olyan ismerősöm van, akik hozzánk hasonlóan, nem mentek túl messze a szerelemért.
Hogyan esünk valójában szerelembe?
Amikor elképzeljük, hogy megtaláljuk a nagy Őt, általában villámcsapásszerű felismerést jelenítünk meg magunk előtt. A semmiből berobban valaki, aki mindent visz. Na, jó, legfeljebb néhány fantasztikus randevút hagyunk az ismerkedésre. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nem feltétlenül egy idegen lesz az ideális jelölt.
Meglehetősen nagy esély van arra, hogy egy ismerős ismerősével, vagy éppen magával az ismerőssel alakítunk majd ki párkapcsolatot.
Egy nemrégiben készült tanulmánybó, amelyet Stinson és kanadai kollégái készítettek, megtudhattuk, hogy a szerelmespárok nagy része először baráti viszonyt alakít ki a jelöltjével. Sőt, kiderült, nagyon sok szerelmet kereső ember dönt úgy, hogy először a barátai körében néz szét a tökéletes partnert keresve.
A Social and Personal Relationships című folyóiratban megjelent tanulmányban 2002 és 2020 közötti adatokat vizsgáltak. A cikk szerint a párok 68%-a volt először barát, és csak utána léptek rá a kapcsolat útjára. Ez pedig azt jelenti, hogy hamis az a kép, amit a legtöbbször az életmód magazinok, vagy a témába vágó cikkek hasábjain olvashatunk. Nagyon gyakran kapunk tippeket az első randevúkhoz, a vadidegenekkel való kapcsolat felvételéhez, a különféle flört tippekhez, pedig úgy tűnik, hogy ezek jóval kisebb rétegnek hasznosak. Mindössze 32% jelentette, hogy olyan emberrel alakított ki komolyabb kapcsolatot, aki számára ismeretlen volt.