Volt már olyan érzésed, hogy ott ülsz egy társaságban, mondasz valamit, és szinte semmi nem történik? Senki nem reagál igazán, a téma elsiklik, a figyelem máshova fordul. Pedig nem voltál unalmas, nem mondtál semmi rosszat. Valami mégis hiányzott. Lássuk, mi az.
A legtöbben azt hiszik, hogy a figyelem megszerzése a jó történeteken vagy a jó megjelenésen múlik. Valójában sokkal apróbb dolgokon áll vagy bukik. Azon, ahogy belépünk egy szobába. Azon, ahogy hallgatunk, nem csak ahogy beszélünk. Azon, hogy mennyire vagyunk jelen valójában, nem csak fizikailag.
A társaságban azokra figyelnek az emberek, akik magabiztosan veszik fel a tér energiáját, nem azokra, akik megpróbálnak beolvadni, vagy éppen ellenkezőleg, túl hangosan kitűnni. A figyelem nem követelhető, nem erőltethető ki, de van néhány dolog, ami szinte biztosan elveszi tőled, anélkül hogy észrevennéd. És ami a legfrusztrálóbb, ezek többsége nem a személyiségedről szól, hanem olyan apró szokásokról, amiket könnyű megváltoztatni, ha egyszer tudatosulnak benned. Olvass még a témában
Miért fordul el tőled a figyelem, mielőtt befejezed a mondatot
Az egyik legnagyobb hiba, amit társaságban el lehet követni, az nem az, amit mondunk, hanem az, amit hallgatás közben csinálunk. Ha valaki más beszél és te közben a telefonodat nézed, a szobában körülnézel, vagy láthatóan arra vársz, hogy végre te jöhess, az mindenki számára érezhető. Nem kell kimondani, nem kell rámutatni, egyszerűen ott van a levegőben.
Az emberek ösztönösen vonzódnak ahhoz, aki valóban figyel rájuk. Aki bólint a megfelelő pillanatban, aki visszakérdez, aki megjegyzi, amit mondtak, és később visszautal rá.
Ez nem technika, hanem jelenlét. És aki ezt sugározza, ahhoz mindig visszafordulnak a tekintetek.
A másik gyakori hiba a túl korai közbevágás. Ha valaki még be sem fejezte a mondatát és te már folytatod, az nem azt jelzi, hogy lelkes vagy, hanem azt, hogy fontosabb neked a saját gondolatod, mint az övé. Ez tudattalanul is ridegnek hat, és az emberek előbb-utóbb abbahagyják, hogy hozzád forduljanak.
Ugyanígy működik az is, ha mindenre van egy saját történeted. Valaki mesél valamit, és te azonnal átveszed a szót, mert neked is volt valami hasonló. Egyszer-kétszer ez természetes, de ha ez a mintád, az emberek idővel észreveszik, hogy nálad minden rólad szól. És ez előbb-utóbb elkezdi elfogyasztani a figyelmet, amit feléd fordítanának.
