A nő azt írta, hogy a párommal a szakításuk után is találkozgattak, és még azután is volt köztük valami, hogy mi összejöttünk. Először csak nevettem az egészen. Biztosan egy féltékeny ex, aki nem tudja elengedni a múltat. Aztán küldött néhány képernyőfotót. Dátumok, üzenetek, egyértelmű utalások arra, hogy a párom hónapokkal a mi kapcsolatunk kezdete után is kereste őt.
Aznap este megmutattam a vőlegényemnek az üzeneteket. Nem tagadott. Azt mondta, valóban találkoztak még egyszer-kétszer az elején, de szerinte annak már semmi jelentősége nem volt. Azt is hozzátette, hogy azért nem mondta el, mert félt, hogy elveszít.
Én viszont nem a régi találkozások miatt éreztem magam becsapva, hanem azért, mert három éven keresztül egy olyan történetben éltem, amelynek egy fontos részét nem ismertem. Olvass még a témában
„Jó volt, amíg el nem kezdett felnőni” – Férfiak történetei, akik sokkal fiatalabb nővel jártak
„Miért vagytok ilyenek…?” kérdeztem a férfiaktól és a válaszok többsége vegytiszta agresszió volt
A tradwife-trend visszatérése: tényleg erre vágyunk, vagy ezt adják el nekünk?
Túl sokat várok a páromtól? Rájöttem, hogy talán igen…
Végül elhalasztottuk az esküvőt. Nem azért, mert biztosan szakítani akartam, hanem mert nem tudtam volna úgy kimondani az igent, hogy közben azon gondolkodom, vajon mit nem tudok még. Azóta is együtt vagyunk, és próbáljuk helyrehozni a bizalmat. A nőnek pedig utólag megköszöntem, hogy írt. Lehet, hogy nem az ő dolga lett volna elmondani, de nekem jogom volt tudni, mire készülök igent mondani.„
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






