A betegség kialakulását elősegíti a családban előforduló allergiás megbetegedés, illetve, az egyént érő környezeti hatások, pontosabban az, hogy a gyulladást kiváltó anyagok milyen koncentrációban és menyire tartósan érintkeznek a betegségre hajlamos egyén szervezetével.
Hörgőszűkületet, asztmás rohamot az allergéneken kívül (pl. pollen, bizonyos ételek, állati szőrök, vegyi anyagok) egyes gázok, a légkör, az időjárás változásai (pl. hideg, száraz levegő belégzése), légúti vírusfertőzések, fizikai megterhelés, vagy pszichés hatások egyaránt előidézhetnek, ezért fontos, hogy jól ismerjük betegségünket, egyéni érzékenységünket és tűrőképességünket, s a tünetek visszaszorítása érdekében elengedhetetlen, hogy kezelőorvosunk partnereivé váljunk a terápiás együttműködésben.
Ugye Ön is tudja, hogy az asztma sajnos „társaságkedvelő” betegség? Az asztmás betegek 80 (!) százalékában megjelenik a szénanátha is, ezért oda kell figyelnünk arra, hogy panaszaink nem romlanak- e az allergiaszezonban, illetve, hogy a jól ismert tüneteken kívül nem észlelünk- e orrfolyást, orrdugulást, szem- és orrviszketést, tüsszögést, egyszóval, a szénanátha jellemző tüneteit. Olvass még a témában
A gyakori együttes előfordulás oka az, hogy tulajdonképpen egyazon betegség két megnyilvánulási formájáról van szó: asztma esetén az alsó légutak; a hörgők, allergiás rhinitis (szénanátha) esetén pedig a felső légutak kerülnek állandó gyulladásba, s közösek az ezt előidéző tényezők is. Amennyiben a kialakult asztma mellett a szénanátha tipikus tüneteit tapasztaljuk, feltétlenül kérjünk beutaló háziorvosunktól tüdőgyógyász, vagy allergológus szakorvoshoz, mert az asztma kizárólag akkor tartható karban, ha egyidejűleg kezeltetjük a szénanáthát is!