Mintha a lányom növekedése az én múltamhoz is kulcsot adott volna: amikor ő belépett egy-egy új életkori szakaszba, bennem is újraéledtek a saját, akkori elakadásaim.
„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat”: amikor a nagyszülő átlépi a határt
Egyre többször éreztem, hogy valami feszít belülről. Mintha nem lennék teljesen jelen, mintha valaki más – egy gyerekből lett felnőtt énem – próbálná irányítani, hogyan is legyek anya, nő vagy csak egyszerűen önmagam. Ezek az érzések nem jöttek hirtelen, inkább alattomosan szivárogtak be a mindennapjaimba. Egy apró türelmetlenség, egy megmagyarázhatatlan szorongás, egy visszatérő gondolat, amit nem tudtam hová tenni.
Aztán egyszer csak világos lett: ezek nem az anyaságról szólnak, hanem rólam. Arról a részemről, amit olyan sokáig nem néztem meg elég közelről.
A könyvek, a cikkek, az inspiráló idézetek már nem voltak elég mélyek. Terápiába kezdtem, hogy végre tényleg ránézzek arra, amit addig kerülgettem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
