Véleménycikk: Schuszter Borka
Az anyám az az ember, akit manapság talán toxikus optimistának neveznének. Nem azért, mert ne lenne empatikus vagy ne érdekelné, ha valakinek rossz, hanem mert megingathatatlanul hisz abban, hogy minden okkal történik. Ha valami nem sikerül, annak biztosan oka van. Ha valaki kilép az életünkből, akkor valószínűleg azért tett így, mert az univerzum valami jobbat készít elő nekünk. Ha bezárul egy ajtó, majd kinyílik egy másik.
Én pedig minden ilyen mondatnál érzem, hogy egy kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy fejjel menjek neki annak a bizonyos bezáródott ajtónak.
Nem azért, mert ne szeretném azt hinni, hogy a nehézségeknek lehet értelmet adni. Sőt, valószínűleg mindannyian csináljuk ezt valamilyen formában. Ha valami rossz történik velünk, utólag megpróbáljuk összerakni, mit tanultunk belőle, miben változtatott meg minket. Ezzel nincs is semmi baj. Sőt, szerintem kifejezetten hasznos lehet. Olvass még a témában
A kislányom dührohamot kapott az iskolában – azt hittem, ismerem a lányomat
Amikor apuka megijed a felelősségtől: történetek, amikor az apa pár hónapos baba mellől lépett le
Ezt hozza 2026. október 29. a numerológia szerint: biztonság és szilárd alapok
„Azt hittem, ott hal meg a műtőasztalon” – Sebészek mesélik el a legijesztőbb élményeiket
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






