A másik lehetőség viszont sokkal félelmetesebb: hogy rengeteg dolog egyszerűen random történik
És hogy a saját életünk fölött is csak egészen korlátozott hatalmunk van.
Ezt nem szeretjük hallani. Én sem élvezem a gondolatot. Szeretném azt hinni, hogy ha elég körültekintő vagyok, jól döntök, rendesen dolgozom, figyelek azokra, akiket szeretek, akkor nagyjából kézben tarthatom, mi történik velem. A valóság azonban ennél sokkal kevésbé rendezett. Vannak dolgok, amelyekre semmilyen ráhatásunk nincs, és ettől bizony lehet szorongani.
De szerintem éppen ezért nem működőképes megküzdési stratégia úgy tenni, mintha ez nem lenne igaz. Olvass még a témában
A gyerekem nem projekt, amit folyamatosan fejlesztenem kell – Mikor lett a gyereknevelésből teljesítményverseny?
A tudat, ami megelőzi a halált: megjártam az előrehozott gyász csendes poklát
Ősszel és télen lecsökkenhet a D-vitamin-szinted: dietetikusok elmondják, mit tehetsz ellene
3 könyv, amit idén olvastam, és maradandó hatással volt rám
Amikor anyám azt mondja, hogy „minden okkal történik”, néha legszívesebben azt válaszolnám: nem, anya, néha valami csak történik. Lehet, hogy ez borzasztó. De attól még igaz.
Ráadásul van ennek egy másik, sokkal kellemetlenebb oldala is. Ha minden szenvedésnek oka és célja van, akkor könnyen elkezdjük azt gondolni, hogy a szenvedő embernek valamiért szüksége volt arra, amin keresztülment. Mintha a tragédia mögött automatikusan valamiféle magasabb tervet kellene keresnünk.
Én ezt kegyetlenül igazságtalannak érzem azokkal szemben, akik valóban szenvednek.
Nem gondolom, hogy egy gyerek halálának „oka” van abban az értelemben, ahogy anyám használja ezt a szót. Nem gondolom, hogy egy háború azért történik, hogy valaki megtanuljon belőle valamit. És azt sem gondolom, hogy minden veszteség egy későbbi ajándék előszobája.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






