Díszletek az élet kezdetéhez
Amikor megteremtjük családunkat, otthonunkat, többnyire azok az elvek vezérelnek minket, hogy szép, tiszta, stílusos legyen. Lakásunk minket képvisel, a mi életünk tükre. Igyekszünk bizonyos elvárásoknak megfelelni. Képességeinkhez mért tökéletességre törekszünk, hogy megmutassuk a lakásba lépőnek, kik is vagyunk: kedves, rendes emberek – azaz, hazudunk. Díszletet gyártunk, minden ,,felesleges” pénzünket erre költjük. A fáradságosan megteremtett látszatot pedig igyekszünk – akár sok küzdelem árán is – fenntartani.
Élő díszletek Olvass még a témában
Tökéletesnek, rendezettnek akarjuk életünket – a díszlet már megvan. Ilyenkor érezzük szükségét egy gyereknek. Szeretnénk abból is egy kedves-rendeset, aki szépen fejlődik, akiben nincsenek bűnözői hajlamok, csak jópofán rosszalkodik – akkor, amikor mi azt tolerálni tudjuk. Ebben a pillanatban válik gyerekünk is díszletté. Olyan díszletté, melyre nincs befolyásunk: ugyanis szabad akarat van. Persze, szeretjük a gyereket, mindennél jobban, de nem tudjuk fenntartani otthonunk kedves-rendes látszatát, mert a gyerek rosszul időzíti a ,,rosszaságot”.
