Tökéletesnek, rendezettnek akarjuk életünket – a díszlet már megvan. Ilyenkor érezzük szükségét egy gyereknek. Szeretnénk abból is egy kedves-rendeset, aki szépen fejlődik, akiben nincsenek bűnözői hajlamok, csak jópofán rosszalkodik – akkor, amikor mi azt tolerálni tudjuk. Ebben a pillanatban válik gyerekünk is díszletté. Olyan díszletté, melyre nincs befolyásunk: ugyanis szabad akarat van. Persze, szeretjük a gyereket, mindennél jobban, de nem tudjuk fenntartani otthonunk kedves-rendes látszatát, mert a gyerek rosszul időzíti a ,,rosszaságot”.
Mi a munka? Régen olyan dolog volt, ami örömet, elégedettséget okozott. Most pénzkereső tevékenység, egy száraz kötelesség, ami fáraszt, stresszel – értelmetlenül. Nem (csak) a munka változott, hanem az azt végzők szemlélete. Olvass még a témában
A család a legnagyobb munka – ezáltal erre is úgy nézünk első sorban, mint egy kötelességre. El kell tartani, fenn kell tartani. Mi a család munkaeszköze? Nem a pénz – a szeretet és az idő a munkaeszköz.
A hiábavalóságok oka
