Alapvetően szerintem elég jól tűröm a stresszt, de vannak napok, amikor úgy érzem, legszívesebben kiszaladnék a világból. Egy ideális világban ilyenkor azonnal beiktatnánk egy 90 perces jógaórát, egy erdei sétát vagy egy hegyi elvonulást, de a mindennapokban ilyesmire ritkán van lehetőség. Sőt, többnyire a stresszes érzés ellenére is folytatni kell a feladatainkat. Én három olyan eszközt találtam, ami ilyenkor azonnali segítséget ad, hogy egy kicsit enyhítsem a szorítást a mellkasomban – ezek nem tökéletes megoldások, de nekem szinte mindig azonnal működnek.
Podcast hallgatás
A csend szerintem fantasztikus dolog, de vannak helyzetek, amikor nagyon nem segít. Sőt, a csendben még hangosabbak lesznek a gondolatok. Ilyenkor szinte ösztönösen nyúlok a fülhallgatóért, és elindítok egy ismerős podcastot. Nem kell, hogy különösebben érdekes vagy tanulságos legyen – elég, ha ismerős a hang, a ritmus, az energia.
Tanulmányok szerint azok, akik bizonytalan kötődésű környezetben nőttek fel, sokszor jobban megnyugszanak, ha emberi hangok veszik körül őket. Az ismerős hang jelenléte biztonságérzetet ad – biztosít afelől, hogy nem vagy magadra hagyva. Olvass még a témában
Nem túlzás, de volt már, hogy ez a módszer megelőzött nálam pánikrohamokat is: ahelyett, hogy lementem volna a spirálban, hagytam, hogy az ismerős hang vezessen.
Ma már sokszor meg sem várom, hogy idáig fajuljon a helyzet, elébe megyek a bajnak, és ha érzem, hogy a gondolataim kezdenek rossz irányba terelődni, már megy is a fülembe a podcast.
Jelen lenni, mintha egy filmben lennék
Ez elsőre talán furcsán hangzik, de próbáld ki: nézz úgy a környezetedre, mintha egy művészfilmet néznél. Figyeld meg, ahogyan a fény megtörik egy pohár szélén, hogy az emberek a boltban a kirakaton keresztül úgy hatnak, mintha egy festményen lennének, vagy hogy hogyan hajlik meg a járdán egy eldobott papírzsebkendő. Mintha egy díszletben járnál, egy aprólékosan megtervezett jelenetben.
Ez a fajta fókuszált figyelem – a mindfulness egyik formája – segít visszarántani a gondolataidat a jelenbe. Amikor a stressz szorít, hajlamosak vagyunk a múltban vagy a jövőben bolyongani. A jelen viszont – ha tudatosan figyeljük – sokkal kevésbé ijesztő. És gyakran sokkal szebb, mint hinnénk.
Az agyunk számára az ilyen tudatos jelenlét pihenést jelent, mert kilép a kattogásból, és átadja magát az érzékelésnek.
Nekem ez különösen akkor segít, amikor érzem, hogy elborítanak a gondolatok, vagy nyomasztó mélabút tapasztalok – pár perc „filmnézés” a saját életemből, és máris nyugodtabb vagyok, és ha nem is lesz kicsattanó jó kedvem, de megint meg tudom találni a szépet a környezetemben, és így az életben is.
Testhelyzetváltás, a legegyszerűbb reset gomb
Ez a módszer talán a legegyszerűbb, mégis elképesztően hatékony: megváltoztatom a testtartásomat. Ez lehet egy gyors nyújtózás, egy másik székre ülés, egy kis séta a lakásban – bármi, ami kibillent abból a testhelyzetből, amiben a stressz elért.
A test és az elme ugyanis szorosan összekapcsolódik. A pszichológiában ezt hívják „embodiment”-nek, ami tulajdonképpen annak a felismerése, hogy az érzelmi állapotaink visszatükröződik a testtartásunkban. És ez fordítva is igaz: a testhelyzetünk is hat a hangulatunkra. Egy görnyedt, összeszorult póz erősíti a szorongást. Egy nyitottabb, mozgásba lendülő test viszont segít enyhíteni azt.
Amikor érzem, hogy túl sok minden nyomja a mellkasomat, egyszerűen felállok, kinyújtom a karjaimat, megmozgatok pár izmot, és veszek néhány nagy levegőt. Ez nem helyettesíti a problémák megoldását, de ad egy kis szünetet, egy mikropihenőt az idegrendszernek. És néha épp ennyi kell.
Nem mindenkinek válik be ugyanaz a módszer a stressz kezelésére, de nekem ezek a gyakorlatok szoktak segíteni. És igen, néha nagyon jó lenne elvonulni a problémáink elől egy wellness hétvégére, de amikor ezt éppen nem tehetjük meg, a testünkkel és az elménkkel akkor is lehetünk kedvesek. Néha csak egy egészen kicsi kell hozzá.
