A túlgondolásnak sosincs vége
A túlgondolás mégis azt az illúziót kínálja, hogy ha eleget gondolkodunk, akkor kontrollálhatjuk a jövőt. Ez az illúzió pedig rendkívül csábító. De rendkívül kimerítő is.
Mert a gondolkodásnak nincs természetes végpontja. Mindig lehet találni még egy lehetséges katasztrófát. A túlgondolás ezért valójában nem csökkenti a szorongást, hanem fenntartja azt.
Olyan, mintha valaki folyamatosan a vészkijáratokat keresné egy épületben, és emiatt soha nem venné észre, hogy egyébként biztonságban van. Olvass még a témában
„Mérleget és fogyókúrás könyvet vett” – Vérlázítóan sértő karácsonyi ajándékok
„Soha nem merem kezdeményezni a szexet” – Miért vagy szégyellős a hálószobában?
„A hírekben láttam meg a körözési fotóját” – Emberek, akik nem is sejtették, hogy bűnözőkkel találkoztak
A gyerekvállalás ma már luxusprogram? – Mennyibe kerül valójában egy átlagos gyerekkor?
A legfontosabb felismerésem az volt, hogy a valódi biztonság nem abból fakad, hogy mindenre felkészülök. Hanem abból, hogy bízom magamban.
Abban, hogy elhiszem: bármi történik, képes leszek megbirkózni vele. Ez elsőre apró különbségnek hangzik, de valójában teljesen más szemlélet.
A túlgondolás azt mondja: „Találd ki előre az összes problémát!” A bizalom azt mondja: „Nem tudod előre az összes problémát, de majd kezelni fogod őket, amikor megérkeznek.”
Az egyik a jövőt akarja kontrollálni. A másik a saját rugalmasságában bízik.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
