Hanem éppen azért, mert nem bírom elviselni. A túlgondolásom valójában nem más, mint biztonságkeresés.
Egy hónap KonMari: mit tanultam magamról a rendrakás közben
Amikor gyerekként olyan helyzetekben nő fel az ember, ahol kiszámíthatatlanság, érzelmi bizonytalanság vagy állandó feszültség veszi körül, megtanulja figyelni a világot. Megtanulja olvasni a jeleket. Megtanulja előre kitalálni, mi történhet.
Amikor az idegrendszer úgy marad
Ez akkor hasznos alkalmazkodási stratégia lehet. A probléma csak az, hogy a test és az idegrendszer nem mindig kapja meg a memót arról, hogy azóta eltelt húsz vagy harminc év.
Így felnőttként is ugyanazt csináljuk: figyelünk, elemezünk, próbálunk minden eshetőségre felkészülni. Mindig van egy újabb forgatókönyv, amit végig kell gondolni. Egy újabb veszély, amit előre észre kell venni. Egy újabb csalódás, amire fel kell készülni. Olvass még a témában
Az agyunk azt gondolja, ezzel védelmet adunk magunknak: ha előre elképzelem a legrosszabbat, nem érhet váratlanul. Ha minden lehetséges problémát végiggondolok, nem leszek kiszolgáltatott. Ha eléggé felkészülök, biztonságban leszek.
Csakhogy van egy alapvető probléma ezzel a logikával: az élet nem vizsga. Nincs olyan, hogy tökéletes felkészülés.
Mindig lesznek olyan helyzetek, amelyekre nem számítottunk. Mindig lesznek emberek, akik meglepnek minket. Mindig lesznek veszteségek, változások, fordulatok, amelyeket lehetetlen előre modellezni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
