Van egy pillanat, amikor a nap végén már minden zaj elcsendesedik. A feladatlisták kipipálva – vagy épp félig készen –, a vállunk kicsit sajog a fáradtságtól. Ilyenkor sokszor sorozatot néztem vagy céltalanul görgettem a telefonomon. Mostanában viszont inkább megnyitom a térképet.
Ránagyítok egy apró falura, egy hegyre, egy vízparti ösvényre. Képeket nézek, értékeléseket olvasok, elképzelem, merre kanyarodik az út, hol innám a reggeli kávémat, melyik kilátóból nézném a naplementét. És valami átbillen bennem. A térkép fölött ülve könnyebb elhinni, hogy lesz majd másképp.
Egy apró szokás, ami kapaszkodóvá vált
Néhány éve kezdődött az egész. Nyaralások, kisebb kirándulások, rövid hétvégi kiruccanások előtt egyre tudatosabban kezdtem el tervezni. Az online térképek világa beszippantott: nagyítani, utcáról utcára bejárni egy várost, azonnal látni a környék fotóit, értékeléseit – ez már önmagában élmény. Olvass még a témában
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
Wellness, selfcare, énidő: tényleg pihentetnek, vagy nőként még ezt is produktívan kell csináljuk?
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
4 apró jel, ami elárulja: sokkal nagyobb szükségetek van a párterápiára, mint gondolnátok
Ami kezdetben praktikus előkészület volt, mára mentális eszközzé vált.
Nemcsak információt gyűjtök, hanem jövőt képzelek el. Lehetséges jövőket.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
