Megtanultam újra örömet találni a mozgásban
Az első lépés az volt, hogy újra elkezdtem hosszabb sétákat tenni akkor is, ha éppen nem kirándultam. A tempó nem számított, csak az, hogy kimozduljak, és ahogy gyerekkoromban is, a séta most is megnyugtatott, feltöltött. Ezután, ahogy gyerekkoromban is, ismét többet bicikliztem, később pedig jött a szobabiciklizés, ami szintén bevált: lehetőségem lett sokat mozogni akár otthon is, az én tempómban.
Nem mondom, hogy ma már nap mint nap sportolok, de szeretném, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Ebben sokat segít, hogy mostanra megtaláltam azokat a mozgásformákat, amik nekem örömöt okoznak, és nem járnak stresszel. Időnként tornázom, és egyre jobban figyelek a testem jelzéseire. A legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy a mozgás akkor tud tartósan az életem része maradni, ha nem kényszerként tekintek rá.
