Türelem, fokozatosság és önismeret
A sporthoz való viszonyunk szerintem sokszor nem a testünkről, hanem az élményeinkről, tapasztalatainkról szól.
Nagyon sokan vannak, akik gyerekként hasonló módon élték meg a testnevelésórákat, a versenyhelyzeteket vagy a szigorú elvárásokat, és emiatt felnőttként már eleve negatív érzésekkel közelítenek a mozgáshoz.
Pedig a sportolásnak nem kellene fájnia – sem fizikailag, sem lelkileg. Lehet örömforrás, feszültségoldás, kikapcsolódás. Ehhez viszont türelemre, fokozatosságra és önismeretre van szükség. Meg kell engednünk magunknak, hogy a saját ritmusunkban, a saját igényeink szerint találjunk rá arra a mozgásformára, ami nekünk való. Olvass még a témában
Melyik fogad romlik? Furcsa, de sokat elárul a lelkiállapotodról
Elképesztően látványos figurákkal kápráztat el a Guinness-világrekorder léggömb művész – interjú Csatai Gergővel
„Ha éhes vagyok, hányingerem van” – Milyen furcsaságot csinál a tested?
Születtek már műalkotások egy álomból. Így hívd elő rejtett képességeidet
