A fülledt nyári napokon, amikor a meleg szinte rátelepszik a lakásra, a legtöbben vágyunk egy kis fellélegzésre, egy lassabb ritmusra, amelyben végre megélhetjük az év legmelegebb hónapjainak varázsát.
Ha ilyenkor megnyitjuk a közösségi médiát, szinte azonnal szembejön velünk az aktuális trend, a látszólag tökéletes életet hirdető „slow summer”, amely gőzölgő kávékkal, függőágyas olvasással és spontán, gondtalan strandolásokkal kecsegtet. Ezeket a képeket nézve gyorsan rá kell döbbennünk, hogy a valóság gyakran köszönőviszonyban sincs ezzel az esztétikus, filterezett világgal.
A nyári szünet a kisgyermekes családokban sokkal inkább egy kimerítő logisztikai extrém sport, mintsem egy csendes, belső elvonulás. A lassúság pedig egy olyan elérhetetlen luxus, amit a hétköznapok valóságában egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak. Olvass még a témában
Jelen vagy a saját életedben, vagy örökké máshol jár az eszed? Teszteld a mindfulness-szinted!
3 szabály, amit lefektettünk, mielőtt a gyerek megkapta az első háziállatát
4 dolog, amit titokban minden anyuka szokott csinálni – nem ciki magadra ismerni
„Még a kórházi ágyban feküdtem, mikor megkérdezte, mikor jön a második gyerek” – Anyák mesélnek a legdurvább elvárásokról
A slow summer egy csodálatos, kiváltságos állapot, ami a szerencsés kivételek számára valóban a szabadságot jelenti, de a kisgyerekes, dolgozó anyáknak a kőkemény túlélőmód kezdetét. Amikor júniusban bezár az iskola és az óvoda, a megszokott, jól működő, addig viszonylag stabil családi struktúra kártyavárként omlik össze, magára hagyva a szülőt a hirtelen rászakadó feladatokkal.
Logisztikai zsonglőrködés az Excel-táblázatok fogságában
A romantikus lányregényekbe illő, lusta napok helyett a mi valóságunk valahogy úgy néz ki, hogy már február közepén bonyolult Excel-táblázatokat vezetünk, próbálva patikamérlegen kiszámolni, hogy melyik gyerek, mikor és melyik táborban fog tölteni egy-egy hetet. Ez a kíméletlen zsonglőrködés leginkább arról szól, hogyan tudjuk összeegyeztetni a fix szabadságok szűkös keretét a két és fél hónapos szünidővel. A mindennapokat olyan égető kérdések menedzselése tölti ki, mint hogy ki hozza el a gyereket, ki viszi oda, mi a B-terv akkor, ha a tábor délután háromkor véget ér, miközben a munkaidőnk jó esetben is legalább négyig tart.
Ezzel párhuzamosan a láthatatlan munka mennyisége is azonnal megduplázódik, hiszen a megszokott intézményi menza hiányában gondoskodni kell a napi háromszori étkezésről, a folyamatos nassolás-menedzsmentről, miközben a lakást elöntik a végeláthatatlan homokos és vizes ruha-hegyek. Ráadásul a táborok és a programok elképesztő extra kiadással járnak, ami azt jelenti, hogy elvileg még többet kellene dolgoznunk azért, hogy minderre meglegyen a kellő anyagi háttér.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
