Szerető közeg
Anyám a nárcisztikus szülő tankönyvi példája: csak a saját igényeit tartotta szem előtt, rám sosem figyelt. Manipulált, terrorizált és minden nap mást hazudott, soha nem mutatott irányomban semmi empátiát. Apámat életemben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam, utoljára pár azért hívott fel, hogy adjak neki kölcsön. 14 éves korom óta dolgozom, 16 évesen költöztem el otthonról mindkettejükkel minimális a kontaktom. Számomra nem létezik „anya” és „apa.”
Észrevétlenül
Az én szüleim nem elhagytak vagy meghaltak, hanem csak szép lassan eltűntek az életemből. Gyerekkoromban nem fáztam, volt mit ennem és nem vertek, de az abszolút minimumon kívül soha nem tettek értem semmit. Amikor huszonévesen úgy döntöttem, semmi értelme hazamenni hozzájuk az évi egy, szokásos karácsonyi találkozóra, csak egyszer hívtak – nem vettem fel – és soha többet nem kerestek. Szerintem nem érdeklem őket annyira, hogy tovább erőltessék magukat, sőt: lehet, hogy meg is könnyebbültek, hogy már nem kell velem foglalkozniuk.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
