Nem mindenkinek adatik meg a támogató szülői háttér.
Érzelmileg elérhetetlenül
Apám és anyám állandóan dolgoztak, gyerekkoromból szinte csak a nagymamámról vannak emlékeim. Nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem, hogy sírok és apa vagy anya megvigasztal vagy hogy megosztom velük valami örömömet és velem örülnek. Apámról annyi jut eszembe, hogy elégedetlenül – szinte undorral – dobja el a (négyes átlagú) bizonyítványom, anyámról meg az, hogy veszekszik, hogy hogy áll a hajam vagy miért gyűrtem össze a szép ruhám. Nekik csak az volt fontos velem kapcsolatban, hogy jól mutassak és jók legyenek a jegyeim. Amikor biztossá vált, hogy sem szépségkirálynő, sem jogászdoktor nem leszek, „levették” rólam a kezüket és kikoptak az életemből.
