Egy kis kedvességet is nagyon tudnak értékelni a teremtés koronái.
Étel a léleknek
Nyolc évvel ezelőtt volt egy nagyon csúnya szakításom, ami borzasztóan megviselt. A következő két hónapom pocsék volt, minden nap sírtam. A liftben az új szomszédlány megkérdezte, jól vagyok-e. Csak pislogtam rá, nem értettem, mire gondol. Azt mondta, két hónapja költözött ide és észrevette, hogy sokat fogytam. Csak annyit mormoltam, hogy mostanában nem eszem rendesen és elköszöntünk, amikor kiszálltam az emeletemen. Másnap bekopogott egy tányér étellel, ő főzte. Aztán a következő, majd az azutáni napon is hozott nekem enni. A következő alkalommal megkérdeztem, hogy elvihetem-e vacsorázni, de leállított. Nem háborodott fel, csak kedvesen közölte, hogy van barátja és azért hozza az ételt mert látja, hogy nem vagyok jól. Megköszöntem neki. Még heteken keresztül etetett, amíg tényleg rendbe nem jöttem. Azóta is barátok vagyunk, az esküvőmre is meghívtam tavaly.
Egy kis plusz
A csinos fagyislány rámkacsintott és adott ingyen egy plusz gombócot. Ez nagyon jót tett az önbizalmamnak. Olvass még a témában
A szervező
A barátnőm két évvel évvel (!) a 30. születésnapom előtt elkezdte szervezni a meglepetés bulimat, hogy mindenki ott legyen, aki fontos nekem. A fél rokonságom eljött az ország minden szegletéből, két haverom és az öcsém is hazalátogatott külföldről. Életem legjobb bulija volt.
Szívem
A zöldségesnénim mindig olyan cuki volt velem, így szólt hozzám, hogy: „Hogy vagy, szívem? Jól vagy, szívem? Mit főzöl, szívem?” Amikor feljöttem Pestre, éhező egyetemista voltam, aki nem ismert itt senkit. Anyám és a barátaim vidéken voltak, én pedig évekig magányos voltam, de a zöldségesnénim (Klárika) kedves lénye és szavai mindig megsimogatták a lelkem. Akkoriban ő volt az egyetlen ember, akitől kaptam egy jó szót. Évekig jártam hozzá és nagyon fájt, amikor meghalt, de emléke örökre a szívemben él.
A grill
A volt barátnőm tudta, mennyire szeretek grillezni és a születésnapomra kibérelt egy klassz helyet, de aznap zuhogott az eső. Csalódottan mentünk haza, de ő nem hagyta hogy csüggedjek, esőkabátot húzott és felvert egy rozoga sátrat a kertben, az alá húzta be a grillezőt. Majdnem megfulladtunk a füstben és kiégettük a sátrat is, de sokat nevettünk és a grillhús is finomra sült végül. Ez az egyik kedvenc emlékem ebből a kapcsolatból, hogy ő nem hagyta, hogy a rossz idő elrontsa a szülinapom.
A nagyobb vétek
16 éves voltam, amikor a nővérem megkérdezte, miért lógatom az orrom. Mondtam neki, hogy ma szólt a tanár, hogy pótvizsgáznom kell majd matekból és rettegek elmondani, mert apáék meg fognak ölni. Kicsit gondolkodott, majd azt mondta, bízzam csak rá a dolgot, mondjam el nekik nyugodtan, nem lesz baj. Leültettem anyát és apát a nappaliban, majd elmormogtam neki, mi a helyzet. Hitetlenkedtek és éppen elkezdtek volna üvölteni, amikor a tesóm belépett és hangosan közölte, hogy abbahagyja az egyetemet. A szüleim abban a pillanatban elfelejtettek engem és nekiestek, hogy miről beszél. Nővérem este elmondta nekem, hogy várni akart még pár hónapot azzal, hogy közölje ezt a szüleinkkel, de jobb is így, hogy túl van rajta. Az önzetlen elterelő hadművelete olyan jól sikerült, hogy anya még megbüntetni is elfelejtett a pótvizsga miatt.
A bók
Egy lány elment mellettem az utcán és közölte, hogy szép izmos a lábam.
A magány
Középiskolában egyedül ebédeltem egy nagy asztalnál. Minden más asztal tele volt trécselő diákokkal és sosem éreztem magam magányosabbnak. Egy lány látta ezt, ezért otthagyta a barátaim és mellém ült beszélgetni. Nem akart tőlem semmit, csak nem akarta, hogy egyedül egyek.
A szendvics
Határidős munkám volt, nem volt időm lemenni ebédelni. Legnagyobb meglepetésemre az egyik kolléganő– akit az irodában mindenki utált, mert szigorú volt és undok – hozott nekem egy szendvicset. Meglepődve megköszöntem neki, ő pedig megpaskolta a vállam és azt mondta: „éhen ne halj itt nekem!” A szavai valamiért ugyanolyan jól estek, mint a szendvics. Pont ennyi kis pozitív impulzus kellett ahhoz, hogy befejezzem a munkám.
A Mini Morris
Az első randi jól sikerült. Nem volt semmi extra – nem repkedtek a szikrák – de örültem, mikor a lány igent mondott egy újabb találkozóra. Amikor viszont séta közben a kezembe nyomott egy kis csomagot, meglepődtem. Annyit mondott, hogy „meglepi” és egy kis Mini Morris matchbox volt. Az első randin éppen elment mellettünk egy ilyen és megjegyeztem, hogy ez az egyik kedvenc autóm, mert olyan ikonikus és aranyos a dizájnja. Olyan jólesett, hogy ő emlékezett erre és hozott nekem ajándékot, hogy ott helyben beleszerettem. Azóta is együtt vagyunk, most már négy éve.
