A ballagás után sem kérdeztem rá
A ballagás után a parkolóban vártam rá, a rózsákkal a kezemben. Odajött, megölelt, megköszönte, hogy eljöttem, és közben láttam rajta, hogy tudja, mit nem mondott ki a teremben. Nem magyarázkodott, én sem kérdeztem rá azonnal, csak álltunk ott a sok tógás diák és gratuláló rokon között, és átadtam neki a virágot. Azt mondta, köszönöm, és elindult a barátnői felé, akik már integettek neki a bejárat előtt.
Otthon, aznap este, amikor már András is lefeküdt, leültem a konyhaasztalhoz, és végiggondoltam azt a pár percet a teremben. Nem azért fájt, mert nyilvánosan megaláztak volna, hiszen senki más nem figyelt rá úgy, ahogy én. Inkább azért, mert rájöttem, hogy Zsófi fejében az elmúlt két évben kialakult egy pontos számadás arról, ki volt mellette, és ebben a számadásban én kimaradtam, miközben én magamban egészen más listát vezettem: a telefonhívásokról, az SMS-ekről és a hétvégi ebédekről, amelyeket szerveztem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
