Van az a barátnő, akinek mindig akad egy újabb problémája, mégis valahogy ugyanott tart hónapokkal később is. Meghallgatod, próbálsz segíteni, de egy idő után azt veszed észre, hogy az ő negatív spirálja téged is egyre jobban kimerít. Nem kell hátat fordítanod neki, de azt sem kötelességed végighallgatni újra és újra ugyanazokat a panaszokat.
A pszichológiában ezt gyakran érzelmi kimerülésnek nevezik, ami akkor alakul ki, amikor valaki hosszú távon egyoldalúan hallgatja meg mások gondjait anélkül, hogy azok bármit is kezdenének velük. Nem vagy önző, ha egyszer csak azt veszed észre, hogy legszívesebben nem vennéd fel a telefont, amikor az illető neve felvillan a kijelzőn.
Ismerd fel, mi zajlik valójában
A legtöbb ember, aki folyamatosan panaszkodik, nem hazudik és nem is feltétlenül akar rosszul lenni. Sokszor egyszerűen ez az egyetlen módja, ahogyan megtanulta kezelni a stresszt: kimondja, megosztja, és ettől pillanatnyi megkönnyebbülést érez. A baj csak az, hogy ez a megkönnyebbülés sosem tart, mert a probléma gyökeréhez nem nyúl hozzá senki. Olvass még a témában
40-hez közel az élet nem lesz könnyebb, csak megtanulod, mi éri meg az energiádat
„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot
Chatelés, mint második műszak – miért kell mindenre rögtön válaszolnom?
„Minél zaklatottabb vagyok, a férjem annál inkább semmibe vesz” – ez nem ritka dinamika, de mi az oka?
Amerikai klinikai pszichológusok, köztük Guy Winch, aki a TED-előadásaiban és könyveiben is foglalkozik a témával, gyakran hívják ezt rágódásnak (rumination), ami hosszú távon nemcsak a panaszkodó, hanem a hallgatóság mentális állapotát is rombolja.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
