Az is érdekes vívódást okoz bennem, hogy közben értem a férfiak álláspontját is. Sokszor hallom, mennyi elvárás nehezedik rájuk: legyenek mindig erősek, keressenek többet, ne mutassanak gyengeséget, ne legyenek érzelmesek, maradjanak mindig büszkék. Ezek számukra is valódi terhek. Éppen ezért hiszem, hogy az egyenjogúság nem csak rólunk, nőkről szól – hanem róluk is, mert nekik is könnyebb lenne egy olyan világban élni, ahol nem a nemük határozza meg, mit „illik” vagy „kell” tenniük.
„Miért kell ennyire gyűlölni a férfiakat?”
Sokszor érzem, hogy ezzel a mondattal a barátaim inkább hárítanak. Mintha a nők egyenjogúságáért való kiállás valamiféle bosszúhadjárat lenne. Pedig valójában pont arról van szó, hogy mindannyian szabadabbak legyünk. Hiszen a férfiak is szenvednek a szerepelvárásoktól: hogy nekik kell mindig erőnek lenni, hogy ciki segítséget kérniük, vagy, hogy az határozza meg az értéküket, milyen kocsival járnak. Volt már olyan beszélgetésem, ahol egy férfi barátom hirtelen elcsendesedett, amikor szóba hoztam, hogy a patriarchális elvárások nemcsak a nőket szorongatják ám…
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
