A halmok
Szombatonként szoktam elpakolni a hétközben itt-ott felgyűlt „halmokat.” Hogy ezek milyen halmok? Nézzük csak, például a lányom a hajcsatjait, hajgumijait, hajpántjait és sminkcuccait hagyja szerteszét a házban, ezeket én szedem össze. A fiam minden létező felületen hagy egy félig kiivott poharat vagy bögrét és ha én nem mosogatnám el ezeket, akkor az idők végezetéig ott porosodnának. A férjem a szerszámait hagyja furcsa helyeken, például a konyhapulton, a dohányzóasztalon vagy akár a fürdőkád szélén. És még nem beszéltem a mindenhol fellelhető szennyesruha-halmokról, amik szintén rám várnak, hogy eltegyem őket. Ez az állandó pakolászás az, ami az őrületbe kerget és ezért az a hála, hogy rajtam keresnek mindent és velem veszekszenek, ha nincs meg valami.
