A szomszédos országokba általában autóval utazunk, most mégis egy fapados autóbusz-társaságra esett a választásunk. És milyen jól tettük! Mert ahogy a Tátra emelkedőin kapaszkodott fel a busz a gyakran kétsávosra szűkülő szerpentineken, tudtam, jó döntés volt buszra szállni, hiszen így kapucsínóval a kezemben bámulhattam a szlovák síparadicsom emelkedőit.
A Wawel lábánál
A kétszintes krakkói buszpályaudvarra érkeztünk, amely csak egy kis szeglete annak a hatalmas vonatállomásnak, amely tisztaságával, akadálymentesített peronjaival és végeláthatatlan üzleteivel Európa egyik legmodernebb vasúti csomópontjának számít. A krakkói vár, a Wawel közvetlen szomszédságában fekvő Hotel Royalban szálltunk meg, és bár normál, kétágyas szobát fogaltunk, a lengyelek mintha csak megérezték volna: a Wawelre néző lakosztály kulcsát nyomták a kezünkbe. Ilyen kellemes meglepetés ritkán történik velem külföldön, ezért megkérdeztem, biztos nincs-e tévedés a dologban, de megnyugtattak, hogy nem kell majd többet fizetnünk. A lakosztályt még nem érte el a modernizálás szele, így egy kis időre elmerülhettünk a ’90-es évek lassan múló pompájában. A nagyobb panellakás méreteit meghaladó lakosztály bútorain, valamint a fabetétekkel és eredeti szövetkárpittal díszített falakon azonban hiába kerestem híres emberek karcolmányait, minden bizonnyal az eléjük táruló, lenyűgöző, középkori panoráma hatására megfeledkeztek arról, hogy nyomot hagyjanak az utókornak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
