„Valójában, minden család, és idővel minden egyén, így mi is érintettek leszünk a veszteség fogalmával, a gyász folyamatának megtapasztalásával. Akárcsak megszületésünk, a halál, szeretteink elveszítése, a gyász, bár fájdalmas, de életünk természetes része, amire nem szeretnénk és sokszor nem is tudunk felkészülni. Az, hogy ritkán, vagy pedig egyáltalán nem beszélünk az elmúlásról – esetleg még nincsen ilyen tapasztalatunk -, arról, hogy egy szerettünk elveszítését miként éljük meg, és idővel hogyan dolgozzuk fel, kik és mik segíthetnek minket utunkon, igen megnehezíti gyászunkat” – magyarázta a szakember.
Ha fiatalon vesztünk el egy házastársat – vagy bármilyen szerettünket –, fájdalmas tapasztalás, hogy az élet nem állt meg, mégis újratervezése szinte elképzelhetetlen. A szakember szerint a társa nélkül maradt gyászoló személyiségének sokszínűsége mellett számos fontos tényező függvénye, miként és mennyi idő alatt tudja feldolgozni az őt ért veszteséget.
„A veszteséget átélt személyekkel folytatott közös munka során gyakran tapasztalom, milyen jelentős segítséget tudnak nyújtani már az első időszakban a családtagok, barátok jó ismerősök. Azonban, a kezdeti segítő lelkesedés, szándék a gyorsan mozgósított idő- és energiatartalékok, az idő előre haladtával kifogyni látszanak. A korábban segítséget nyújtók visszatérnek régi életükhöz, munkájukhoz, napi rutinjukhoz, a gyászoló szembesül azzal, hogy az ő élete nem tud ugyanabban a mederben tovább folyni. Ugyanakkor a gyermekeknek iskolába kell menniük, a gyászoló özvegynek újra csatasorba kell állni a munkahelyen, rendezni a számlákat, elvégezni a napi feladatokat, melyhez egy egészen új életet szükséges kialakítania” – fogalmazott Császárné Kiss Szilvia. Olvass még a témában
A korábbi kapcsolat milyensége
Ezután egy igen érzékeny időszak következik a gyászoló életében, a felszakadó érzelmek stádiuma, ahol számos nehéz érzéssel, kérdéssel, gondolattal találja szemben magát. Rendezetlen, konfliktusos kapcsolat esetén, a meg nem beszélt problémák okozta bűntudat, a sokszor heves, nehéz indulatok jellemezhetik ezt a szakaszt.
„Kisgyermekes családok esetében gyakran találkozom a gyászoló szülő gyermeke gyásza felett érzett aggodalmával, nem lesz-e rossz hatással fejlődésére, ha szomorúnak, sírni vagy esetleg éppen dühösnek látja édesanyját/édesapját, mely fokozza a gyászoló bűntudatát, és érzelmeinek tagadásához vezethet. Ilyen esetben fontosnak tartom, hogy nem csupán a gyászoló özveggyel, hanem a családdal dolgozzunk családterápia keretein belül” – javasolta Császárné Kiss Szilvia.
A szakértő szerint mai társadalmunkban a gyászoló „ereje” sokszor még mindig erénynek számít: ha fájdalmát elnyomja, és a gyászának ezt a fájdalomteli részét, vagy akár gyásza egészét próbálja félretenni, megnehezítheti gyászmunkáját.
„Segítőként fontos az elhunytról vagy „jót vagy semmit” gondolatkörrel is foglalkozni, hiszen megengedheti magának a gyászoló, hogy fájdalmát megélve, akár haragudjon is az elhunytra: például fokozottan nehéz helyzet állhat elő, ha egy kisgyermekes családban elveszítik a családfőt, a gyászoló úgy érezheti, minden az ő nyakába szakadt”– tudtuk meg a pszichológustól.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
