„Valójában, minden család, és idővel minden egyén, így mi is érintettek leszünk a veszteség fogalmával, a gyász folyamatának megtapasztalásával. Akárcsak megszületésünk, a halál, szeretteink elveszítése, a gyász, bár fájdalmas, de életünk természetes része, amire nem szeretnénk és sokszor nem is tudunk felkészülni. Az, hogy ritkán, vagy pedig egyáltalán nem beszélünk az elmúlásról – esetleg még nincsen ilyen tapasztalatunk -, arról, hogy egy szerettünk elveszítését miként éljük meg, és idővel hogyan dolgozzuk fel, kik és mik segíthetnek minket utunkon, igen megnehezíti gyászunkat” – magyarázta a szakember.
Ha fiatalon vesztünk el egy házastársat – vagy bármilyen szerettünket –, fájdalmas tapasztalás, hogy az élet nem állt meg, mégis újratervezése szinte elképzelhetetlen. A szakember szerint a társa nélkül maradt gyászoló személyiségének sokszínűsége mellett számos fontos tényező függvénye, miként és mennyi idő alatt tudja feldolgozni az őt ért veszteséget.
„A veszteséget átélt személyekkel folytatott közös munka során gyakran tapasztalom, milyen jelentős segítséget tudnak nyújtani már az első időszakban a családtagok, barátok jó ismerősök. Azonban, a kezdeti segítő lelkesedés, szándék a gyorsan mozgósított idő- és energiatartalékok, az idő előre haladtával kifogyni látszanak. A korábban segítséget nyújtók visszatérnek régi életükhöz, munkájukhoz, napi rutinjukhoz, a gyászoló szembesül azzal, hogy az ő élete nem tud ugyanabban a mederben tovább folyni. Ugyanakkor a gyermekeknek iskolába kell menniük, a gyászoló özvegynek újra csatasorba kell állni a munkahelyen, rendezni a számlákat, elvégezni a napi feladatokat, melyhez egy egészen új életet szükséges kialakítania” – fogalmazott Császárné Kiss Szilvia.
A korábbi kapcsolat milyensége
Ezután egy igen érzékeny időszak következik a gyászoló életében, a felszakadó érzelmek stádiuma, ahol számos nehéz érzéssel, kérdéssel, gondolattal találja szemben magát. Rendezetlen, konfliktusos kapcsolat esetén, a meg nem beszélt problémák okozta bűntudat, a sokszor heves, nehéz indulatok jellemezhetik ezt a szakaszt.
„Kisgyermekes családok esetében gyakran találkozom a gyászoló szülő gyermeke gyásza felett érzett aggodalmával, nem lesz-e rossz hatással fejlődésére, ha szomorúnak, sírni vagy esetleg éppen dühösnek látja édesanyját/édesapját, mely fokozza a gyászoló bűntudatát, és érzelmeinek tagadásához vezethet. Ilyen esetben fontosnak tartom, hogy nem csupán a gyászoló özveggyel, hanem a családdal dolgozzunk családterápia keretein belül” – javasolta Császárné Kiss Szilvia.
A szakértő szerint mai társadalmunkban a gyászoló „ereje” sokszor még mindig erénynek számít: ha fájdalmát elnyomja, és a gyászának ezt a fájdalomteli részét, vagy akár gyásza egészét próbálja félretenni, megnehezítheti gyászmunkáját.
„Segítőként fontos az elhunytról vagy „jót vagy semmit” gondolatkörrel is foglalkozni, hiszen megengedheti magának a gyászoló, hogy fájdalmát megélve, akár haragudjon is az elhunytra: például fokozottan nehéz helyzet állhat elő, ha egy kisgyermekes családban elveszítik a családfőt, a gyászoló úgy érezheti, minden az ő nyakába szakadt”– tudtuk meg a pszichológustól.
A változás önmagunkban
A veszteség feldolgozásának előrehaladtával, ha a gyászoló számára lehetővé válik érzéseinek, akár indulatainak szabad megélése és kifejezése, bűntudata csökkenésével a „keresés és elválás” szakaszába léphet. Lehetővé válik az özvegy számára, hogy meglelje magában azt, amit párjával együtt élve megtapasztalt, megtanult, és tudja értékelni azt is, amit ő volt képes nyújtani párja számára, ezáltal maga is értékesebb emberré vált.
„Ebben a fázisban a gyászoló végiggondolhatja eddigi közös életüket. Mit kaptam és mit adhattam a páromnak? Mit tanultam tőle? Mi az, amit tovább viszek tőle? Mi az, amit a gyermekeim kaptak tőle? Több lettem általa, hogy ismerhettem, hogy életem egy jelentőségteljes részét vele tölthettem. Ilyen módon képes lesz arra, hogy önmagához és a világhoz egyfajta új viszonyt alakíthasson ki” – magyarázta a szakember.
A sikeres gyász jellemzője, hogy alkalmazkodva egy új és egészen más élethez önmaga is megváltozik. Képes lesz újra nyitottá válni az új kapcsolatok felé, ami nem jelenti azt, hogy elfelejtené párját, hanem számos új, a veszteség feldolgozásához szükséges életminta lépett életébe, amire most már képes a figyelmét fordítani, így idővel a fiatal özvegy megtapasztalhatja nyitottságát akár egy új párkapcsolat felé.
„Napjainkban szeretettel és bizalommal javaslom az érintettek számára az egyéni beszélgetés és veszteségfeldolgozás mellett a gyászfeldolgozó csoportokat, ahol segítő szakemberek által vezetett, tematikus csoportban foglalkozhatnak gyászmunkájukkal. Gyermekes családok esetén, a gyermekek számára is van lehetőség a veszteség feldolgozásához segítő, kis sorstársi közösséghez csatlakozni, ahol biztonságos környezetben foglalkozhatnak a témával, rendszeresen konzultálva a szülővel. Szerencsére egyre több gyászfeldolgozó csoportot találhatunk nem csupán Budapesten, hanem vidéken is – tette hozzá –, ahol a sorstársi közösségben megtapasztalhatja a gyászoló, hogy fájdalmával, gyászával, és a mindennapi teendőkből nehézségekkel sincs egyedül.”
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!