A szinte elképzelhetetlen: özveggyé válni fiatalon

„Valójában, minden család, és idővel minden egyén, így mi is érintettek leszünk a veszteség fogalmával, a gyász folyamatának megtapasztalásával. Akárcsak megszületésünk, a halál, szeretteink elveszítése, a gyász, bár fájdalmas, de életünk természetes része, amire nem szeretnénk és sokszor nem is tudunk felkészülni. Az, hogy ritkán, vagy pedig egyáltalán nem beszélünk az elmúlásról – esetleg még nincsen ilyen tapasztalatunk -, arról, hogy egy szerettünk elveszítését miként éljük meg, és idővel hogyan dolgozzuk fel, kik és mik segíthetnek minket utunkon, igen megnehezíti gyászunkat” – magyarázta a szakember.

Ha fiatalon vesztünk el egy házastársat – vagy bármilyen szerettünket –, fájdalmas tapasztalás, hogy az élet nem állt meg, mégis újratervezése szinte elképzelhetetlen. A szakember szerint a társa nélkül maradt gyászoló személyiségének sokszínűsége mellett számos fontos tényező függvénye, miként és mennyi idő alatt tudja feldolgozni az őt ért veszteséget.

„A veszteséget átélt személyekkel folytatott közös munka során gyakran tapasztalom, milyen jelentős segítséget tudnak nyújtani már az első időszakban a családtagok, barátok jó ismerősök. Azonban, a kezdeti segítő lelkesedés, szándék a gyorsan mozgósított idő- és energiatartalékok, az idő előre haladtával kifogyni látszanak. A korábban segítséget nyújtók visszatérnek régi életükhöz, munkájukhoz, napi rutinjukhoz, a gyászoló szembesül azzal, hogy az ő élete nem tud ugyanabban a mederben tovább folyni. Ugyanakkor a gyermekeknek iskolába kell menniük, a gyászoló özvegynek újra csatasorba kell állni a munkahelyen, rendezni a számlákat, elvégezni a napi feladatokat, melyhez egy egészen új életet szükséges kialakítania” – fogalmazott Császárné Kiss Szilvia.