Évtizedekkel a ballagás után is előfordul, hogy valaki egy megbeszélésen önkéntelenül felemeli a kezét, mielőtt megszólalna. Vagy percre pontosan tudja, mikor ér véget a munkanap, pedig az órára rá sem néz. A szociálpszichológia szerint a gyerekkorban kialakult viselkedésminták azért maradnak velünk, mert kondicionálás útján rögzülnek: ha egy reakció évekig ugyanazt az eredményt hozta (figyelmet, elismerést, biztonságot), az agyunk nem látja okát lecserélni. Az alábbi hét szokás pontosan ilyen, az iskolapadból örökölt automatizmus.
1. Kézfeltartás helyett bólogatás
Kevesen emelik fel ténylegesen a kezüket egy felnőtt megbeszélésen, de a mozdulat lecsupaszított változata megmaradt: mielőtt közbeszólnánk, sokan apró, szinte észrevétlen gesztussal jelzik, hogy szólni szeretnének, és várnak egy biccentésre a vezetőtől. Ez a hierarchikus engedélykérés mélyen bevésődött az iskolai évek alatt, amikor a megszólalás nem volt automatikus jog, hanem tanári jóváhagyáshoz kötött privilégium.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
