Nemrégiben az egyik kollégámmal kapcsolatban olyan harag gyűlt fel bennem, amit be kellett látnom, hogy már nem egészséges. A mai napig úgy gondolom, hogy jogosan voltam rá dühös, hogy igazam volt, hogy nem volt egyenes felém, és nem ezt érdemeltem volna.
Minden nap lejátszottam a fejemben, hogy odaállok elé, és megmondom a magamét. Aztán rájöttem valamire: ez a belső monológ semmit nem old meg, csak minden nap újra felszakítja ugyanazt a sebet, anélkül hogy bármi is változna. Ekkor jutott eszembe egy módszer, amiről már régebben hallottam, de sosem próbáltam ki igazán – hogy írjak egy levelet, amit sosem küldök el a címzettnek.
Miért működik ez a fajta írás
Leültem egy este, és elkezdtem leírni mindent, amit el akartam mondani neki. Nem szépítettem semmit, nem gondolkodtam azon, hogyan hangzik, csak engedtem, hogy kijöjjön belőlem az, amit hetek óta magamban forgattam. Furcsa módon már az első oldal után éreztem, hogy könnyebb lett a mellkasomban valami, mintha végre kimondtam volna azt, amit addig csak újra és újra lejátszottam a fejemben, anélkül hogy bárkinek is elmondtam volna. Olvass még a témában
A pszichológusok szerint ennek az élménynek valós, jól dokumentált háttere van. Az el nem küldött levél írása egyfajta érzelmi feldolgozás, ami segít strukturálni azt a zűrzavart, ami egy konfliktus után a fejünkben kavarog. Amíg a harag vagy a sértettség csak gondolatként kering bennünk, nehezen tudjuk objektíven szemlélni – amint viszont papírra vetjük, kénytelenek vagyunk mondatokba rendezni, ami automatikusan némi távolságot is teremt tőle.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
