Borítókép: IMDb
Mi van akkor, ha a világ egyik leghíresebb detektívjének nem is a rejtélyek megfejtése a legnagyobb feladata, hanem az, hogy rájöjjön, ki is szeretne lenni valójában? Enola Holmes története valahol erről is szól.
A Netflix filmjeiben Enola egy önálló, kíváncsi és meglehetősen makacs fiatal nő, aki történetesen Sherlock Holmes húga. De egy idő után már egyáltalán nem ez jut eszünkbe róla. Sokkal inkább az, hogy van benne valami nagyon ismerős: nem akar úgy élni, ahogy mások szerint kellene, még akkor sem, ha ezért néha alaposan meg kell küzdenie. Olvass még a témában
Amikor már éppen feladtam volna: Ez a mondat meghozta az áttörést a terápiámban
Az okravíz: trend vagy valódi egészségügyi csoda a civilizációs betegségek ellen?
Húsvéti szünet: 7 játék tipp, hogy a gyerekek ne a képernyő előtt üljenek
„Segítség, a gyerekem már utál tanulni és suliba járni” Mit tehet a szülő?
Idén újra találkozhattunk Enola Holmesszal: megérkezett a filmsorozat harmadik része, vele együtt pedig újabb rejtélyek, kalandok és persze a jól ismert viktoriánus hangulat. Mindhárom filmet szeretem, de ha választanom kell, nálam továbbra is a második rész a legerősebb. Abban Enola már nem egyszerűen bizonyítani akarja, hogy ő is van olyan jó, mint a híres bátyja. Egyre inkább a saját útját keresi, közben pedig akaratlanul is ad néhány jó tanácsot mindannyiunknak.
1. Nem kell úgy élned, ahogy mások szerint kellene
Enola egy olyan világban nő fel, ahol meglehetősen pontos elképzelés van arról, hogyan kell viselkednie egy fiatal nőnek. Ő viszont valahogy mindig kilóg ebből a képből.
Ismerős helyzet, csak ma már máshogy néz ki.
Most nem feltétlenül azt mondják meg nekünk, hogyan kell viselkednünk egy bálban. Inkább azt halljuk, mikor lenne „ideje” a házasságnak, a gyereknek, a karrierváltásnak, a saját lakásnak, vagy éppen annak, hogy végre „komolyabban vegyük” magunkat.
Enola egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem feltétlenül tudja azonnal, mit akar, azt viszont érzi, ha valami nem az ő útja. És ez néha már elég.
2. Attól még lehetsz bátor, hogy félsz
Enola meglehetősen vakmerő, de azért nem egy érzelmek nélküli szuperhős. Megijed, hibázik, kellemetlen helyzetekbe kerül, és időnként bizony ő is elveszíti a fonalat.
Mégis megy tovább.
Talán a való életben is ez az egyik legfontosabb különbség a bátorság és a vakmerőség között. Nem kell megvárnunk, amíg teljesen biztosak leszünk magunkban. Egy új munka, egy költözés, egy szakítás vagy akár egy nehéz beszélgetés előtt ritkán érezzük úgy, hogy „na, most már készen állok”. Néha az a jó, ha egyszerűen csak elindulunk.
3. Nem baj, ha szükséged van másokra
Enola szeret mindent maga megoldani. Néha talán túlságosan is.
Éppen ezért jó látni, ahogy rájön, hogy attól még nem lesz kevésbé önálló, ha másokra is támaszkodik. Az ember lehet erős és független úgy is, hogy közben vannak olyanok, akikre számíthat.
Nem kell mindig annak lennünk, aki mindent egyedül elbír. Néha az is nagy erő, ha tudjuk, mikor kell segítséget kérni, vagy egyszerűen csak hagyni, hogy valaki mellettünk legyen.
4. Kérdezz akkor is, ha mindenki más hallgat
Enola egyik legnagyobb erőssége a kíváncsisága. Nem fogadja el csak azért a dolgokat, mert valaki azt mondta, hogy így szokás.
Megfigyel, kérdez, összerakja a részleteket. Sokszor azért jut el a megoldásig, mert hajlandó máshonnan nézni ugyanazt a helyzetet.
Ezt a tulajdonságot a hétköznapokban is érdemes megtartani.
„Biztos, hogy ezt szeretném? Biztos, hogy nekem ez a jó? Biztos, hogy azért csinálom, mert én akarom?”
Ezek nem mindig kényelmes kérdések, de néha egyetlen ilyen gondolat is elég ahhoz, hogy valami megváltozzon.
5. Nem kell másnak lenned ahhoz, hogy elég jó legyél
És végül talán ez Enola legfontosabb leckéje.
Ott van mellette Sherlock Holmes, akinek már a neve is legendás. Enola mégsem akar egyszerűen a bátyja nyomdokaiba lépni. Nem akar „női Sherlock” lenni. A saját nevét akarja megtölteni tartalommal. Szerintem ebben van a karaktere igazi ereje.
Mi is könnyen elkezdjük magunkat másokhoz mérni. A barátnőnkhöz, aki már házas. A kollégánkhoz, aki gyorsabban halad a karrierjében. Ahhoz, akinek szebb a lakása, több pénze van, vagy látszólag jobban tudja, mit kezdjen az életével.
Enola viszont arra emlékeztet, hogy attól még lehet jó életünk, ha nem ugyanazt az utat járjuk, mint mások. Nem kell tökéletesnek lenni. Nem kell mindenre tudni a választ. És az sem baj, ha néha nem tudjuk pontosan, merre tartunk. Elég, ha közben nem veszítjük el saját magunkat.
Talán ezért is jó újra és újra visszatérni Enola történetéhez. A rejtélyek és a kalandok mellett ott van benne egy fiatal nő története is, aki próbálja megtalálni a saját útját, még akkor is, ha közben nem mindig tudja, merre tovább. És valljuk be, ezt a rejtélyt néha nekünk sem árt megfejteni.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
