Véleménycikk: Schuszter Borka
Ha főztem, ment valami a háttérben. Ha takarítottam, podcastot hallgattam. Ha várakoztam, elővettem a telefonomat. Ha pedig este leültem a kanapéra, szinte automatikusan elindítottam egy sorozatot. Mintha minden egyes üres percet gyorsan ki kellett volna tölteni valamivel, nehogy véletlenül maradjon benne egy kis csend.
Aztán egyszer arra gondoltam: mi lenne, ha nem tölteném ki?
Az unalomnak pszichológiai szempontból fontos szerepe van: számos kutatás igazolta már, hogy amikor nem kötjük le folyamatosan az agyunkat újabb és újabb ingerekkel, végre marad tér a gondolatok szabad áramlásának. Ilyenkor az elme könnyebben elkalandozik, összekapcsol egymástól távolinak tűnő emlékeket, ötleteket és információkat, és éppen ezekből a váratlan kapcsolódásokból születhetnek kreatív gondolatok.
A folyamatos ingeráradat ezzel szemben minden üres pillanatot azonnal betölt, így kevesebb lehetőségünk marad arra, hogy csak úgy gondolkodjunk, fantáziáljunk vagy hagyjuk kóborolni a figyelmünket.
Az unalom tehát nem feltétlenül valami, amit minél gyorsabban meg kell szüntetnünk: néha éppen ez az a szünet, amelyben az agyunk rendezheti a korábban begyűjtött élményeket, és új ötleteket rakhat össze belőlük. Olvass még a témában
A lányom 7 évesen kezdte az iskolát, és ma hálás vagyok ezért a döntésért
Ezt hozza 2026. július 21. a numerológia szerint: gyengéd kapcsolódás
Az anyósom titokban megcsináltatta a DNS-tesztet a gyerekemmel
„A házasságomnak vége volt, mielőtt elkezdődött” – Mi történt, amikor rájöttél, hogy nem olyan ember, mint akihez hozzámentél?
Mégis, rávenni magam ezekre az üresjáratokra eleinte nem volt különösebben kellemes.
Az első időszakban konkrétan azt éreztem, hogy azonnal adnom kell valami ingert magamnak. Vártam a kávémra? Telefon. Befeküdtem a kádba? Telefon. Megvacsoráztam? Sorozat. Volt tíz szabad percem? Biztosan akad valami, amit meg lehet nézni.
Bármennyire tesz is jót nekünk, az unalom alapvetően nem egy kellemes érzés. A pszichológia szerint akkor jelenik meg, amikor szeretnénk valamilyen ingerrel vagy tevékenységgel lekötni magunkat, de éppen nincs semmi, ami igazán felkeltené a figyelmünket. És mivel a telefonunkon gyakorlatilag végtelen mennyiségű inger vár ránk, nagyon könnyű azonnal megszüntetni ezt az állapotot.
Csakhogy nem mindig kell
Egy idő után én is azt vettem észre, hogy amikor nem nyúlok rögtön valamihez, ami leköti a figyelmemet, történik valami érdekes: a gondolataim elkezdenek kalandozni.
Nem feltétlenül fontos dolgokon. Néha teljesen értelmetleneken. Eszembe jut egy régi történet, egy beszélgetés, amit hónapokkal ezelőtt folytattam valakivel, vagy egy ötlet, amiről azt hittem, már rég elfelejtettem. Máskor meg egyszerűen csak elkalandozik az agyam.
És azt hiszem, éppen ez hiányzott.
Amikor állandóan szól valami a háttérben, kevés hely marad arra, hogy a saját gondolataink hangosabbak legyenek. Az unalom viszont valahogy visszaadja ezt a teret. Nem véletlen, hogy a kutatások szerint az unalmas vagy a figyelmünket kevésbé lekötő helyzetek elősegíthetik a gondolatok elkalandozását, ami pedig összefügghet a kreatív ötletek megszületésével is.
Nálam ez egészen konkrétan megjelent. Emellett pedig elkezdtem többet csinálni a kezemmel is.
Ez elsőre elég jelentéktelen felismerésnek tűnik, pedig nekem fontos lett. Egyik délután például elkezdtem rendet rakni a könyvespolcomon. Nem azért, mert különösebben sürgős lett volna, hanem mert egyszer csak kedvem támadt hozzá. Levettem a könyveket, csoportosítottam őket, megtaláltam olyanokat, amelyekről már el is feledkeztem.
Aztán elkezdtem egy emlékfüzetet is készíteni. Egy scrapbookot, amibe ragasztgatom az adott napok apró emlékeit: egy blokkot, egy belépőjegyet, egy fényképet, egy szalvétát, bármit, ami valamiért megmaradt. Lehet, hogy valaki másnak ez teljesen érdektelen hobbi, én viszont nagyon szeretem, hogy leülök vele, és egyszerűen csak csinálom – ráadásul a táskáimban kallódó fecnik száma is jelentősen csökkent ezzel.
Az is érdekes, hogy az unatkozás eleinte szinte feszültséget okozott. Mintha az agyam reklamált volna: rendben, de akkor most mi legyen? Most mit nézzünk? Mit hallgassunk? Mi történik?
Mostanra viszont egyre könnyebben hagyom, hogy egyszerűen ne történjen semmi.
Mostanában pedig még az is előfordul, hogy várakozás közben nem veszem elő a telefonomat, akkor sem, ha nem vagyok otthon. Csak ülök. És meglepő módon eddig csupa jó dolgok történtek velem emiatt.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
