Véleménycikk: Schuszter Borka
Törődő embernek tartom magam, aki aggódik a szeretteiért. Nem hittem soha, és nem hiszem ma sem, hogy ez egy rossz tulajdonság. De idővel rá kellett jönnöm, hogy nem vállalhatom mindenki másért én a felelősséget, mert azzal ellentétben, amit gyerekkoromban tanultam, ezzel nem a békét és a nyugalmat tartom fent, hanem szépen lassan, de biztosan felőrlöm magamat.
Ez a felismerés persze korántsem olyan egyszerű, ha az ember ezt az egyetlen valóságot ismeri. Nekem is sok időbe telt, míg felfogtam, mit teszek magammal, de egy kijózanító pillanat sokat segített ebben.
Éppen a terapeutámnál ültem, és mosolyogva soroltam neki a heti teendőimet, amikbe, észre sem vettem, de beletettem nemcsak a gyerekem, de a párom heti feladatait is, mint dolgokat, amikről meg kell bizonyosodnom, hogy rendben lezajlanak. A pszichológusom végighallgatott, aztán azt mondta: Olvass még a témában
„Tönkre fogsz menni benne, ha mindenkiért te aggódsz.”
Nem volt benne semmi különösen filozofikus. Nem egy nagy felismerésnek szánt mondat, és talán éppen ezért talált ennyire fejbe. Mert hirtelen rájöttem, hogy évek óta úgy élek, mintha nekem kellene folyamatosan figyelnem a körülöttem lévő emberek lelkiállapotát.
Ki hogy van. Ki haragszik. Ki sértődött meg. Ki fáradt. Ki csalódott. Kinek van problémája. Kinek kell segítség.
És ami még rosszabb: nem azért tettem, mert ezt kérték, hanem mert azt gondoltam, hogy ez a dolgom. Annyira féltettem a hozzám közel állókat a csalódástól vagy a bánattól, hogy személyes felelősségemnek éreztem, hogy ezek elkerüljék őket.
A mondat után elkezdtem megfigyelni magam. Kiderült, hogy elképesztően sok energiát fordítok olyan dolgokra, amelyek felett valójában semmilyen kontrollom nincs.
Ha egy barátomnak rossz napja volt, órákig gondolkodtam rajta. Ha valaki panaszkodott a munkájára, azon töprengtem, mit kellene tennie. Ha valaki összeveszett a párjával, én is végigjártam vele a kapcsolat összes lehetséges útját, miközben a saját életemben is akadt volna bőven elintéznivaló.
És közben valahogy mindig úgy éreztem, hogy ha nem aggódom, akkor nem törődöm.
Ez volt a legnehezebb része az egésznek
Mert az aggódás nagyon könnyen szeretetnek álcázza magát. Ha azt mondom magamnak, hogy „csak azért foglalkoztat, mert fontos nekem”, nehéz észrevenni, mikor léptem át egy határt. Mikor lett abból, hogy együtt érzek valakivel, az, hogy már én is cipelem az ő problémáját.
A pszichológusom egyik következő alkalommal azt mondta, próbáljam meg különválasztani azt, amiért felelősséget érzek, attól, amiért valóban felelős vagyok.
Ez elsőre nevetségesen egyszerűnek tűnt.
Aztán szembesültem vele, hogy mennyire kevés olyan dolog van, ami valóban az én vállamat kell, hogy nyomja. Legalábbis ahhoz képest, amennyi terhet addig magammal vittem.
Nem az én dolgom megoldani egy felnőtt ember párkapcsolati problémáit. Nem az én dolgom megakadályozni, hogy valaki rossz döntést hozzon. Nem az én dolgom kitalálni, miért nem válaszol valaki az üzenetemre. És főleg nem az én dolgom mindenkit megmenteni a saját rossz érzéseitől.
Ez nem azt jelenti, hogy azóta érzéketlen lettem
Ha valaki, akit szeretek, bajban van, továbbra is aggódom. Segítek, ha tudok. Meghallgatom, ha szüksége van rá. Csak egyre gyakrabban próbálom feltenni magamnak a kérdést: ez most az én problémám, vagy valaki másé?
A válasz pedig meglepően sokszor az, hogy nem az enyém. És ez felszabadító.
Talán azért is, mert rájöttem valamire, amit korábban nehéz lett volna elfogadnom: más emberek életét nem tudom kontrollálni. Lehet, hogy tökéletesen látom, mit kellene tenniük. Lehet, hogy előre tudom, mi lesz egy döntés következménye. Lehet, hogy borzasztóan aggódom értük. Attól még az életük az övék.
És talán éppen ezt kellett megtanulnom: hogy szeretni valakit nem ugyanaz, mint felelősséget vállalni az egész életéért.
A mai napig előfordul, hogy azon kapom magam, megint más problémáján pörgök. Ilyenkor eszembe jut a pszichológusom mondata. Nem mindig sikerül azonnal leállítani az agyam. De már felismerem, hogy mi történik. És néha ennyi is elég ahhoz, hogy azt mondjam magamnak: „Ezt most nem neked kell megoldanod.”
🎒KisokosIskolai szünetekőszi, téli, tavaszi szünet→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
