Van egy pillanat, amikor valaki belép egy szobába, és te már tudod, mi történt vele aznap. Van egy illat, egy növény, egy telihold, ami hirtelen mindent felkavar benned, mintha nem is most találkoznál vele először. Ha ismerős ez az érzés, lehet, hogy nem most tanulod meg újra azt, amit valamikor, egy másik életedben, egészen máshogy éltél meg.
A boszorkányság sokak szemében mese, másoknak viszont egy régi tudás emléke, ami generációkon, életeken át öröklődik tovább. Nem feltétlenül a seprűnyél és a bájital a lényeg, hanem az a fajta ösztönös kapcsolat a természettel, az emberekkel és a láthatatlan dolgokkal, amit nem lehet könyvből megtanulni. Van, aki egyszerűen csak érzékeny embernek hívja magát. Van, aki mélyebbre néz, és felteszi a kérdést: vajon ez most tényleg ebben az életben alakult ki bennem, vagy egy réges-régi énem hagyatéka?
Túlzottan erős a megérzésed, mint hogy véletlen legyen
Vannak, akik előre tudják, hogy csörögni fog a telefon, mielőtt megszólalna. Mások az első kézfogásnál megérzik, ha valakiben nem lehet megbízni, még akkor is, ha az illető minden szava kedves. Ha nálad ez nem ritka kivétel, hanem szinte mindennapos, megszokott dolog, az nem egyszerű véletlen egybeesések sorozata. Olvass még a témában
A régi korokban azokat az asszonyokat nevezték boszorkánynak, akik éppen ezt a fajta tudást hordozták: érezték a bajt, mielőtt bekövetkezett, tudták, kiben lehet megbízni, és kiben nem. Ez a fajta belső iránytű ma is ugyanolyan éles tud lenni, csak most már nem kockázatos hangosan kimondani, amit érzékelsz.
Nem mindenki fél a sötétben, van, aki otthon érzi magát benne, mert egyszer már megtanulta, hogyan kell látni ott, ahol mások csak vaksötétet találnak.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
