Senki nem azzal a szándékkal indul neki, hogy védekező legyen. Ez egy olyan címke, ami kritikaként hangzik: túlreagálod, túl érzékeny vagy, nem vagy hajlandó meghallgatni a másikat. A valóságban azonban a védekezés nem jellemhiba, sokkal inkább egy reflex.
A lényege, hogy fokozottan érzékenyen reagálsz a vélt kritikára – az agyad pedig automatikusan elkezdi pásztázni a helyzetet, vajon ítélkeznek-e feletted, félreértenek-e. Ezért fordulhat elő, hogy egy félmondat („Még mindig egyedülálló vagy?”) teljesen elviszi a fókuszt egy egyébként normális beszélgetésről, vagy hogy túlmagyarázod a munkádat, miközben senki sem kérdőjelezte meg a kompetenciádat.
Néha ez a reakció abból a mély vágyból fakad, hogy megértsenek – vagy hogy megvédd azt, ahogyan mások látnak. Máskor olyan témáknál jelenik meg a védekezés, amelyek igazán fontosak számodra, így teljesen természetesnek tűnik, hogy azonnal reagálsz, érvelsz, javítasz. Csakhogy ezekben a pillanatokban valójában nem figyelsz. Olvass még a témában
„Ehelyett a fókuszod áttevődik arra, hogy mások hogyan látnak téged, és vajon rosszul értelmeznek-e”
– mondja Dr. Carolyn Rubenstein, PhD, klinikai szakpszichológus. Ez a minta pedig nemcsak téged merít ki, hanem a környezetedet is. De hogyan lehet megszakítani valamit, ami ennyire automatikusnak tűnik? Íme néhány bevált módszer terapeutáktól.
1. Állj meg, mielőtt reagálsz.
Dr. Rubenstein szerint a védekezés nem a szavaknál kezdődik, hanem a testedben. Megfeszül az állkapcsod, felgyorsul a pulzusod, felszínessé válik a légzésed. Ezek korai jelzések arra, hogy az idegrendszered „veszélyt” észlelt – ezért az első lépés nem verbális, hanem fizikai.
Lazítsd el az állkapcsod. Engedd le a vállad. Rázd le a karjaid. Vegyél egy kicsit lassabb levegőt, mint ami természetesnek tűnik. Ezek az apró változtatások segíthetnek megtörni az automatikus védekező reakciót – és adnak egy kis teret arra, hogy átgondoltabban reagálj.
