A karácsony egy olyan ünnep, ami sok mindennek meg kell, hogy feleljen. Olyan három nap az életünkből évente, ami a legnagyobb örömöt és legnagyobb bánatot is képes magában hordozni. Mert megszokássá vált, klisé lett és elcsépelt, figyelmen kívül hagyva a karácsony ünnepének eredeti tartalmát.
Mit ünneplünk ma, karácsony címén?
Nincs karácsony szeretet nélkül. Nincs karácsony család nélkül. Nincs karácsony hal nélkül. Nincs karácsony ünnepi menü nélkül. Nincs karácsony süti nélkül.
Nincs karácsony fenyőfa nélkül. Nincs karácsony karácsonyi illat nélkül. Nincs karácsony gyertya nélkül. Nincs karácsony dekoráció nélkül.
Ezen mondatok tükrében érdemes elgondolkozni – mivel a karácsonyhoz pénz(?) és család kell(?) – hogy hány embernek, gyereknek „nincs” karácsonya.
Tehát, ezek a karácsony fontosságát kihangsúlyozó megállapítások hibásak, helyette így helyes a mondat:
Nincs tökéletes(!) karácsony ez vagy az nélkül. Felvetődik a kérdés, hogy akkor most mit ünneplünk?
A szeretetet, Jézus születését, vagy a tökéletességre, megfelelésre irányuló kényszert?
Az ünnepek olvasztótégelye
A karácsony azért lett „világünnep”, azért épült be könnyen a kultúrákba, mert több helyen ünnepelték, más-más néven, tartalommal ebben az időpontban.
Ezáltal kiváló alkalom volt arra, hogy a családok, baráti, vallási közösségek tagjai ünnepeljenek, adott kultúra – és később minden kultúra – szokásait építve.
Innen már csak egy lépés választotta el ezt az ünnepet attól, hogy a szeretet „ideológiáját” – a vallás és család szavak szeretetre való asszociációja miatt – ezen az ünnepen ünnepeljük.
Két történelmi vallás, a keresztény és zsidó vallás ünnepe nagyjából erre az időpontra esik, ahogy 1966 óta a Kwanzaa is.
A karácsony eredete amúgy az egyiptomi időkre nyúlik vissza, jelképeit sorra véve mondható el róla, hogy az évezredek alatt rengeteget változott szokás-rendszere van, melyre vallások, korok nagyban hatottak.
A szeretet ideológiája
Minden ember szeret, van, aki kevésbé, van aki jobban. Ilyenkor, karácsonykor szinte kötelező szeretni mindenkit.
Aki nem ezt teszi, azt lenézi a mikro- és makroközösség. Pedig, ha végig gondoljuk napjainkat, több időt töltünk a mindennapokban „nem szeretéssel”, mint a szeretéssel.
Akkor, amikor türelmetlenek vagyunk a sorban előttünk állóval, minősítünk, öncélúan kritizálunk mindenkit, aki egy bosszúsabb napon elénk kerül.
Akkor, amikor családtagjainkra haragszunk, és lazítjuk vele kapcsolatunkat, hogy megmutassuk: minket nem lehet hülyének nézni, vagy lenézni.
A hétköznapi játszmák nem a szeretetről szólnak, hanem az önuralom és a helyes – szeretetteles – kommunikáció hiányáról.
Aki csak karácsonykor „embereli” meg magát, annak tehát igenis csak ideológia a szeretet.
A karácsony szükségszerűsége
A karácsony a remény ünnepe, nemcsak eredeti tartalma, Jézus kapcsán, hanem mai értelemben is.
Ez a három nap közelebb hozza az embereket, képes arra, hogy mindenki kicsit a másik – akár idegen – felé fordítson, és meglássa őt.
Megengedőbbek, lágyabb szívűek vagyunk, és nem utolsó sorban illemtudók vagyunk, hiszen ez egy világszerte ünnepelt szent ünnep, amikor tudni kell viselkedni, elviselni, tolerálni, és az „ősi” normáknak meg kell felelni.
Erre nagy szükség lenne minden nap.
Kérdés, hogy megelégszünk-e azzal, hogy csupán a szeretet reményét ünnepeljük, vagy kiterjesztjük a szeretet szemléletét a mindennapokra is.
Vannak, akik nem úgy, vagy nem ünneplik a karácsonyt
Egyre többen ünneplik másként a karácsonyt, hiszen nagy igény van a valódi – nem csak szavakban megélt – érzelmekre, valódi hitre, és a nem pénzen alapuló igényesebb ünnepre vágynak.
Ők azok, akik a szeretetet létformaként akarják megélni. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra, de már így is komoly változásokat hozott szemléletileg a társadalomba.
Vannak olyan emberek, családok is, akik nem ünneplik a karácsony időszakát, vagy hitbéli meggyőződésből, vagy azért, mert a karácsonyt azonosítják a pénzzel, és még nem tudtak teljesen szemléletet váltani – viszont úgymond „besokallnak” a sokak által sekélyessé tett ünneptől.
Sokak számára, a hagyományokat tisztelők számára, szinte a véggel egyenlő, pedig ez inkább a kezdet, mert évente nem csak 3 szép napra, hanem 365 szép napra lenne szükség.
A karácsony „szükséges”, hiszen legalább ilyenkor némi szemléletváltás van, kis időre, aminek hatására az „elesett” emberek is hozzá juthatnak a törődéshez.
Mégis jobb lenne, ha a szeretet életforma lenne, nem ünnepi, évi egyszeri esemény.
