Az evés, a szeretet és a szerelem rokonok, így az étkezési mintáink közötti kapcsolat kiterjeszthető a szeretet és a szerelem mintáira is. Egy-egy túlzásba vitt viselkedésmintát helyrehozhatunk, ha felismerjük, és e három terület közül valamelyiken belekezdünk a javításába, majd a többi területre is kiterjesztjük.
Az óvatosan próbálgató
Az óvatosan evő ember kissé bizalmatlan az étellel szemben, ezért elővigyázatosan kóstolgatja.
Mintha az egészségét akarná óvni, vagy életveszélyt sejtene. Igazából az élettől fél.
Keleten az asztalnál való előkóstolás sokáig szokásban volt, hogy elkerüljék a mérgezést. Az uralkodóknak is volt előkóstolójuk, akiknek meg kellett ízlelniük az ételt, mielőtt gazdájuk elé került.
A gyorsan behabzsoló
Szeretne gyorsan minél többet enni, még ha az egészségét veszélyezteti is. Ki akar élvezni mindent.
Mindig siet, ezért nem rágja meg alaposan az ételt, nagy falatokat nyel le mohón. Étvágya határtalan.
Fogait, az agresszió szerszámait, alig használja. Kapni akar anélkül, hogy adna valamit. Csak kapkod, és nem elég alapos. Rágnia kellene, a dolgok mélyére hatolni.
A csöndes élvező
Evés közben csöndben van, ugyanis koncentrál. Étkezése valódi rituálé. Élvezi az életet, tisztelettel fogyasztja el tányérjáról a falatokat.
Olyan, mint egy itt maradt római, aki a lakomákon fekve evett, és minden érzékszervével átadta magát az evés gyönyörének.
Hajlamos túllépni a határait, és megenni mindent, amit a szeme megkíván.
A kalóriaszámláló
Számára az evés intellektuális tervezést jelent. Nem élvezi az evést. Az étel íze nem számít, csak a minősége.
Szinte mindig diétázik. Sok mindent kirekeszt és elutasít az életben. Az étkezés nála nem élvezet, hanem „analízis”, csak piszkálgatja az ételt.
A legkisebb zsírdarabkákat is kitolja a tányér szélére, nehogy ártson neki, vagy tovább gyengítse az egészségét.
Az aszkéta
Kevéssel is beéri. Kritikusan kiválogatja, hogy mire van szüksége. Szűkös étke kizárja az élvezetet.
Elcsigázott arca az élet keménységét tükrözi. „Keveset” eszik, „tudatosan”.
Fél a világ örömeitől, úgy érzi, hogy nem méltó semmi jóra.
A robosztus mindenevő
Úgy veszi a dolgokat, ahogy jönnek. A főzés nem érdekli, a nyers étel is megfelel neki.
Nem szereti a hosszú bevezetőket, társaságba nem szívesen jár.
Nem tud és nem is akar viselkedni az asztalnál. Ő fejezi be a leghamarabb az evést.
Az igényes luxusevő
Számára minden étkezés élmény, mégpedig főleg esztétikai. Amit eszik, azt szépen eszi, akkor is, ha nem ízlik neki.
Az asztalon mindennek a helyén kell lennie, a sótartótól kezdve a virágvázáig. Nem eszik, hanem elkölti az ételt. Kifinomult stílusú, sohasem habzsol.
Szeret étteremben enni, ahol a főpincér tartózkodóan és előkelően szolgálja fel neki az ételt.
Az őrülten evő
Tudatosan eszik olyasmit, amit a normál ember nem. Olyanokat, amiktől a legtöbb embert kirázza a hideg, például bogarakat, nyers húst.
Számukra semmi sem elég szokatlan vagy egzotikus. Mindig szükségük van valami sokkolóra.
Felhasznált irodalom: Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák ‒ A túlsúly és az átlagon aluli súly jelentése és gyógyítása (Bioenergetic Kiadó, 2013.)
