A kutya nem helyettesíthet gyereket – társadalmi jelenségek a háttérben

Írta Szabó Erzsébet 2025.04.26.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Egyre többen élnek együtt kutyával, miközben világszerte számos országban – így Magyarországon is – csökken a gyermekszületések száma. Sokan rögtön összekötik a két jelenséget és már indul is a szokásos vita. De vajon tényleg az történik, hogy a kutyák „elveszik” a gyerekek helyét? A kérdés ennél jóval összetettebb – és sokkal mélyebbre nyúlik.

Egy 2024 márciusában megjelent tanulmány (amit a Current Directions in Psychological Science folyóiratban tettek közzé) például arra világít rá, hogy a kutyatartás növekedése és a születésszám csökkenése nem okozati, hanem párhuzamosan zajló társadalmi folyamatok következménye.

Nyolc év után egy mondat az autópályán, ami mindent átírt

A kutatást vezető Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszékének pedagógusa szerint a modern társadalmakban egyre erősebb az elszigetelődés jelensége, miközben a hagyományos közösségi hálózatok (pl. a nagycsaládok) fokozatosan leépülnek. Ez pedig hatással van mind a gyermekvállalásra, mind arra, hogyan keressük a kapcsolódást más élőlényekkel.

A kutya nem gyerekpótlék – de nem is csak egy állat

Ma már sokan a kutyájukat családtagnak, vagy – ahogyan egyre gyakrabban halljuk – „bébijüknek”, „szőrős babájuknak” tekintik. Ennek a jelenségnek az alapja, hogy a kutyákhoz való kötődés az emberi gondoskodás- és társas szükségletek kielégítésének egyfajta „alternatív csatornája”, különösen akkor, ha ezek a szükségletek más embereken keresztül (valamiért) nehezen teljesülnek.