Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
De mit is értünk érzelmi elhanyagolás alatt?
A gyermekkorban tapasztalt érzelmi elhanyagolás akkor jelentkezik, amikor a szülők nem megfelelően reagálnak a gyermek érzelmeire nevelés során. Az érzelmek a személyiség legmélyebb kifejeződései, és ezeket a szülőknek látniuk, érvényesíteniük és értékelniük kellene a hétköznapokban, a legkülönfélébb szituációk kezelése során.
Amikor a szülők nem veszik észre vagy nem reagálnak az érzelmekre, a gyermek nem kapja meg a szükséges visszajelzést és megerősítést, ennek pedig felnőttkorban lesznek komoly következményei. A szüleink úgy működnek, mint egy tükör: megtanítanak arra, kik vagyunk, milyennek látnak minket mások, mennyire vagyunk szerethetőek, értékesek. Amikor viszont nem reagálnak érzéseinkre, sebezhetővé tesznek bennünket.
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás felnőttkori jelei:
Amikor a szülők nem veszik észre vagy nem reagálnak az érzelmekre, a gyermek nem kapja meg a szükséges visszajelzést és megerősítést, ennek pedig felnőttkorban lesznek komoly következményei. A szüleink úgy működnek, mint egy tükör: megtanítanak arra, kik vagyunk, milyennek látnak minket mások, mennyire vagyunk szerethetőek, értékesek. Amikor viszont nem reagálnak érzéseinkre, sebezhetővé tesznek bennünket.
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás felnőttkori jelei:
Önbizalomhiány
Az érzelmi elhanyagoltság felnőttkorban jelentős hatással van az önbizalomra. Azok, akik nem tapasztalják meg, hogy szüleik figyelmet szentelnek érzelmeiknek, gyakran kételkednek önmagukban és nem igazán bíznak saját képességeikben. Még akkor sem, ha jól felkészültek, mindent megtettek a cél érdekében sőt, mások kifejezetten magabiztosnak tartják őket. Gyakori, hogy imposztor szindrómával is szembesülnek, azaz attól tartanak, hogy tudásuk nem elegendő és ez mások számára is teljesen nyilvánvaló lesz. A gyermekkori elhanyagoltság egyik biztos jele, hogy felnőttként nem tudunk kapcsolódni belső énünkkel és nem tudunk bízni magunkban. Folyton megkérdőjelezzük képességeinket és tehetségünket.
Olvass még a témában
Só a nyílt sebre vagy az első lépés a gyógyulás felé? Egy hétre újra kutya lett a házban
„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat” – Nagyszülők, akik átlépték a határokat
Csak évek után vallotta be a vőlegényem, hogy a tájszólásom miatt majdnem nem hívott el randira
„Velem kedves volt, ezért nem érdekelt a dolog” – Ezért ne hunyj szemet, ha abúzust látsz
Önértékelési gondok
Az érzelmi elhanyagoltság másik gyakori jele, hogy felnőttkorban azt érezzük, nem érdemeljük meg mások szeretetét, figyelmét. Nem igazán tudunk mit kezdeni azzal, amikor találunk valakit vagy valakiket, akik odaadással, gondoskodással fordulnak felénk még akkor sem, ha mélyen belül kifejezetten ezt keressük. Nem ismerős ez a terep, hiszen gyerekként nem ilyen közegben nőttünk fel, így nem tűnik biztonságosnak. Az önértékelés hiánya időről időre elhatalmasodik azokon, akiket érzelmileg elhanyagoltak: az ilyen felnőttek nem kezelik prioritásként saját igényeiket és azt érzik, valamiért nem érdemlik meg a jót, az örömöt az életben.
A cikk folytatódik, lapozz!
