„Köztisztasági munkatárs” – állt a kitűzőjén. Büszkén is viselte a megtisztelő titulust, fontosságának teljes tudatában kezdte el sepregetni a kerékpárúton felhalmozódott homokszemeket: először jobbról-balra, majd némi hezitálás után balról- jobbra, kész homokvihart kavarva maga körül. Nem igazán zavarta az a tény sem, hogy a dolguk után siető biciklisek sorra hangos szitkozódás közepette nyelték a port, s kerülgették nagy ívben: csak sepert- sepert lelkesen. Így ment ez egy negyedórán át, majd sietve az órájára pillantott, hanyag mozdulattal ledobta a seprűt, elballagott a közeli padig, elővette az alá rejtett hátizsákot, majd irigylésre méltó pedantériával megterített magának a reggelihez.
„Köztisztasági munkatárs” – állt a kitűzőjén. Büszkén is viselte a megtisztelő titulust, fontosságának teljes tudatában kezdte el sepregetni a kerékpárúton…
Fehér terítő, kés, villa, termosz, virágmintás műanyag tányér, pohár, egy liter tea, szeletelt kenyér, paprika, paradicsom, újhagyma, uborka, sült kolbász került elő a táska rejtekéből. Nem sietett, nem kapkodott, nem idegeskedett – komótosan meghámozta az uborkát, felszelte a paprikát, paradicsomot, felkarikázta az újhagymát. Jó volt nézni amilyen jó étvággyal eszik, alaposan megrágva minden egyes falatot. A félórás reggeli szünet végeztével, gyors mozdulatokkal elpakolta a táskájába a terítéket, a termoszból ivott egy forró kávét, majd a keletkezett hulladékkal a pad melletti szemetes felé indult. És. És mellészórta. Nem ügyetlenségből, nem véletlenül, hanem látványosan és szánt szándékkal. – Hé! Gizi! Mit művelsz? – kiáltott rá az éppen akkor lihegve odaérkező társa. – Gondoltam, ha már megint késel – legyen neked is mit csinálnod! „Köztisztasági munkatárs” – állt a kitűzőjén. De ki hitte volna, hogy még igazságosztó is…
A zodiákus 4 legmakacsabb csillagjegye
Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
