Akadálypálya – Napi 1perces

A csinos fiatal nőn látszott, hogy valami nincs rendben vele: imbolygó léptei, folyamatos tapogatózása, és kapaszkodása csak annak nem tűnt fel, aki nem akart róla tudomást venni. Polctól-polcig haladt, közelről mindent alaposan megnézett, megfogott, majd a kiválasztott terméket óvatosan a kosarába tette. Lassan haladt a vásárlással, de végül elégedett mosollyal az arcán befordult az egyik pénztárhoz – aminek örömére nem vette észre az előtte tornyosuló kutyakonzerv- gúlát, és hangos puffanással közé esett. Mindenki rémülten sietett a segítségére.
– Jól van? Nem ütötte meg magát? – kérdezte egy férfi, miközben próbálta felállítani. – Igen. Köszönöm. Semmi baj – csak megijedtem egy kicsit. Nem akartam felborogatni semmit. A hétvégén ez még nem volt itt – szabadkozott fülig vörösödve. – Hát itt meg mi történt? Ki volt az az idióta, aki tönkretette az egész napi munkámat?  – rohant oda a méregtől csaknem habzó szájjal egy áruházi alkalmazott. – Én voltam, sajnálom. –hebegte a nő, s megigazította a szemüvegét. – Sajnálom, sajnálom. Azt hiszi ennyivel minden meg van bocsájtva? Most kezdhetek mindent elölről. Hát nem lát maga, hogy ilyen kárt okoz? 
A fiatal nő kesernyésen elmosolyodott:
  – Hát, sajnos nem sokat. – levette a szemüvegét. –  Egyik szememre vak vagyok, és a másik sem tökéletes.