„Egyedül is kerek egész vagyok!” – Amit egy tapasztalt negyvenes nő a szingliségről tud

„Húszas éveimben óriási jelentőséget tulajdonítottam a randizásnak. Már készen álltam a családalapításra, úgyhogy mindenkiben a nagy őt láttam. Harmincasként sajnáltam a közös értékek felfedezése nélküli éjszakákat.

Negyvenes fejjel viszont már nem foglalkozom vele, mit idéz fel egy-egy találkozó a múltamból, vagy mit jelenthet a jövőmre nézve. Megtanultam élvezni a pillanatot és a társaságot, akár lesz második alkalom, akár nem”– mondja Melanie, akinek a tanácsát bármilyen életszakaszban érdemes megfogadni.

„A harmadik randin egyszer csak rájövök, hogy mindvégig ő hiányzott az életemből. Vidám. Okos. Férfias. Nagylelkű és kedves. Belém van esve. Kedvel. Mondta, ráadásul sokszor, ugye. Aztán hirtelen elhalasztja a randit. Persze, megértem. Majd a jövő héten. Akkor hívj, hogyne. És nem hív, soha többé.

Vége. Régen belehaltam. De ma már elengedem. Inkább arra emlékszem, milyen fantasztikus emlékeket gyűjthettünk közösen. Tovább kell lépnem”– sóhajt Melanie. Hát, elméletben könnyűnek hangzik…