Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
1. szakasz: Függőség
Egy 3 hónapos csecsemő nem képes saját maga pelenkát cserélni, egy 8 éves pedig nem tudja magát elautóztatni a fociedzésre. A függőség az a pont, ahol a kapcsolatok alapjai kialakulnak, ahol a gyermek megtanulja, hogy a világ és mások biztonságosak-e, megbízhatóak-e és képesek-e kielégíteni a szükségleteit.
Kihívások: Néhány gyermek számára a világ nem biztonságos hely, és a gondviselők nem megbízhatóak vagy gondoskodóak. Hogy ebben a világban túlélhessenek, sok gyermek korán megtanulja, hogy hiperéber legyen, és nagyon érzékeny a környezetére, hogy tudja, biztonságban van. Mások más utat választanak, és korán kialakítják a hiperfüggetlenséget, ahol senkire sem lehet számítani; csak én vagyok, egymagam, és ez az álláspont uralja egész további életüket.
Az ellenpóluson azok a gyerekek állnak, akiket nem elhanyagoltak, de talán túl sok figyelmet kaptak - mindig babusgatják őket, mindig kihúzzák őket a bajból, mindig a figyelem középpontjában vannak. Soha nem kellett küzdeniük vagy megvívniuk a saját csatáikat, és ennek következtében soha nem fedezték fel, hogy mire képesek, és nem fejlesztették ki azt a bátorságot, amely az önbizalmat építi. Felnőttként elvárják, hogy másoktól érezzék magukat jobban, mások oldják meg a problémáikat, irányítsák az életüket.
Kihívások: Néhány gyermek számára a világ nem biztonságos hely, és a gondviselők nem megbízhatóak vagy gondoskodóak. Hogy ebben a világban túlélhessenek, sok gyermek korán megtanulja, hogy hiperéber legyen, és nagyon érzékeny a környezetére, hogy tudja, biztonságban van. Mások más utat választanak, és korán kialakítják a hiperfüggetlenséget, ahol senkire sem lehet számítani; csak én vagyok, egymagam, és ez az álláspont uralja egész további életüket.
Az ellenpóluson azok a gyerekek állnak, akiket nem elhanyagoltak, de talán túl sok figyelmet kaptak - mindig babusgatják őket, mindig kihúzzák őket a bajból, mindig a figyelem középpontjában vannak. Soha nem kellett küzdeniük vagy megvívniuk a saját csatáikat, és ennek következtében soha nem fedezték fel, hogy mire képesek, és nem fejlesztették ki azt a bátorságot, amely az önbizalmat építi. Felnőttként elvárják, hogy másoktól érezzék magukat jobban, mások oldják meg a problémáikat, irányítsák az életüket.
2. szakasz: Ellenfüggőség
Bármilyen nehéz is a kétéves korú gyerekek dackorszaka, amikor a kisgyermekek megtanulnak nemet mondani és visszavágni, ez a fejlődés szempontjából egy nagyon fontos életszakasz, ami aztán a tinédzserkorban kerül előtérbe. Azért hívják ellenfüggőségnek, mert még mindig függő a gyerek - a legtöbben 13 évesen még képtelenek vagyunk saját lakást és munkát szerezni -, de már beindul egy ellenerő. A kamasz már elrugaszkodik a szüleitől, és a korcsoportjával kezd azonosulni és bensőséges kapcsolatokat kialakítani. Ők lesznek az új támaszai. Ez egy lépés az individualizáció felé, és a társakkal való próbálkozások és tévedések útján tudjuk felfedezni, hogy kik vagyunk a szüleink mellett vagy nélkül.
Kihívások: Néhány tizenéves nem löki vissza magát; esetleg megmártózhat a lázadó vizekben, de soha nem tör ki igazán. Ők azok a jó gyerekek, akik korán megtanulták, hogy féljenek a konfliktusoktól és az erős érzelmektől, és boldoggá tegyék a szülőket és másokat. Mivel hiányzik nekik az erő érzése, ami a helytállással vagy az életben való kísérletezéssel járhat, előfordulhat, hogy 32 évesen dühösek lesznek a szüleikre a gyerekkori sérelmek miatt, és elvágják magukat, vagy életük közepén elválnak vagy viszonyuk lesz. Egyszóval, azt a kamaszkori lázadást és kísérletezést végzik, amit évekkel korábban elmulasztottak.
Kihívások: Néhány tizenéves nem löki vissza magát; esetleg megmártózhat a lázadó vizekben, de soha nem tör ki igazán. Ők azok a jó gyerekek, akik korán megtanulták, hogy féljenek a konfliktusoktól és az erős érzelmektől, és boldoggá tegyék a szülőket és másokat. Mivel hiányzik nekik az erő érzése, ami a helytállással vagy az életben való kísérletezéssel járhat, előfordulhat, hogy 32 évesen dühösek lesznek a szüleikre a gyerekkori sérelmek miatt, és elvágják magukat, vagy életük közepén elválnak vagy viszonyuk lesz. Egyszóval, azt a kamaszkori lázadást és kísérletezést végzik, amit évekkel korábban elmulasztottak.
Olvass még a témában
3 dolog, amire a 90-es években tanítottak minket – ma már tudjuk, hogy súlyos tévedés volt
„Többet kerestem, a végén mégis én maradtam nincstelen” – neked mit tanított a válás a pénzről?
Szeretem a barátnőimet, de nem vagyok hajlandó mindenkivel egyszerre utazni – és erről nyíltan beszélnünk kéne
Ezt hozza 2026. október 4. a numerológia szerint: kapcsolódás és gondoskodás
3. szakasz: Függetlenség
Ideális esetben az emberek sikeresen átvészeli ezt az első két szakaszt. Megnyugszanak, és nem dacolnak állandóan a szüleikkel. Főiskolára mennek vagy elköltöznek, és elkezdenek felnőttként élni, saját munkát szerezni, a saját számláikat kifizetni, döntéseket hozni és saját baráti társaságot kiépíteni. Ebben a szakaszban egyre inkább a saját személyiségeddé válsz.
De ez a szakasz törékeny, különösen az első években. Ebben a szakaszban sokan félnek attól, hogy visszacsúsznak a függőségbe, a kisgyermeki létbe, ezért a függetlenség kezdetben az önellátásról szól. Bár nem robbansz ki, mint tinédzserként, ellenállsz a szüleid bármilyen segítségének; azt akarod, hogy a dogok úgy történjenek, ahogyan azt te jónak látod, és semmi sem tántorít el az elképzeléseidtől.
Kihívások: Itt is megrekedhetsz. A traumatizált gyermekkel ellentétben te megbízol másokban, de a mindennapi függetlenség- és én-érzésed merev marad; ragaszkodsz a "magam is meg tudom csinálni" hozzáálláshoz. Nehezen kérsz vagy fogadsz el segítséget, mert azt a gyengeséggel társítod.
De ez a szakasz törékeny, különösen az első években. Ebben a szakaszban sokan félnek attól, hogy visszacsúsznak a függőségbe, a kisgyermeki létbe, ezért a függetlenség kezdetben az önellátásról szól. Bár nem robbansz ki, mint tinédzserként, ellenállsz a szüleid bármilyen segítségének; azt akarod, hogy a dogok úgy történjenek, ahogyan azt te jónak látod, és semmi sem tántorít el az elképzeléseidtől.
Kihívások: Itt is megrekedhetsz. A traumatizált gyermekkel ellentétben te megbízol másokban, de a mindennapi függetlenség- és én-érzésed merev marad; ragaszkodsz a "magam is meg tudom csinálni" hozzáálláshoz. Nehezen kérsz vagy fogadsz el segítséget, mert azt a gyengeséggel társítod.
A cikk folytatódik, lapozz!
