Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benFlóra, 28 – Szerelő, mint a pornófilmekben
Először is szeretném leszögezni, hogy ezelőtt soha, de soha nem csináltam ilyet és azóta sem, tipikus jókislány voltam világéletemben. Pár éve a családi nyaralónkat újíttattuk fel és míg a legtöbb mesterember kedves bácsi volt, addig az egyik burkoló egy elképesztően helyes srác. 190 cm körüli izmos, lebarnult test, szőkésbarna haj, szívdöglesztő volt. Az első nap nem egyedül jött és a szüleim is otthon voltak, de másnap úgy alakult, hogy csak ő jött befejezni a munkát és senki nem volt a házban kettőnkön kívül. Odamentem beszélgetni hozzá amíg dolgozott és nem bírtam levenni a szemem az izmairól. Nem tudom, mi ütött belém, de egyszer csak kiszaladt a számon, hogy „Szerintem túl sok ruha van rajtunk.”
A keze egyből megállt félúton a levegőben és csak bámult rám. Kézen fogtam, a szobámba vezettem és egymásnak estünk. Miután végeztünk, pont megérkezett a családom, ő befejezte a munkát és sosem találkoztunk többet.
A keze egyből megállt félúton a levegőben és csak bámult rám. Kézen fogtam, a szobámba vezettem és egymásnak estünk. Miután végeztünk, pont megérkezett a családom, ő befejezte a munkát és sosem találkoztunk többet.
Nelli 23 – Mások előtt
A sztori röviden: tinder randi, a srác eljön a koleszhoz, ahol lakom, beszélgetünk, bejövünk egymásnak, a kezünk összeér, csókok, simogatások, felajzott testek. De az én szobatársaim otthon vannak, ő pedig a szüleivel él. Keresünk a koli udvarán egy kis beugrót és reménykedünk, hogy késő este senki nem jár arra. A srác nagyon ügyes a kezével – én is – eljuttat a csúcsra és készen állok a másodikra, miközben és is dolgozom a kigombolt nadrágjában.
Csak akkor vesszük észre, hogy nem vagyunk egyedül, mikor egy hazaérkező koleszosokból álló részeg csapat elkezd kiáltozni, hogy „Ez igen, adjatok neki!” és hasonlókat. A fejem a srác vállgödrébe temetem, de akkor már túl közel vagyok és nem érdekel semmi, a hangos közönség sem, így eljutok a csúcsra. Mire kifújtuk és összeszedtük magunkat, a „drukkerek” is eltűntek.
Csak akkor vesszük észre, hogy nem vagyunk egyedül, mikor egy hazaérkező koleszosokból álló részeg csapat elkezd kiáltozni, hogy „Ez igen, adjatok neki!” és hasonlókat. A fejem a srác vállgödrébe temetem, de akkor már túl közel vagyok és nem érdekel semmi, a hangos közönség sem, így eljutok a csúcsra. Mire kifújtuk és összeszedtük magunkat, a „drukkerek” is eltűntek.
Olvass még a témában
„Rádöbbentem, hogy így sosem leszek boldog” – mikor tudtad, hogy a házasságod menthetetlen?
„Minden nap beszéltünk, mégsem engem választott” – érzelmi intimitás elkötelezettség nélkül
„Nem volt bennem semmi különleges” – sikertelen OnlyFans modellek vallomásai
Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis a Szűz jegyűekkel
Mira, 34 – Gyerekjátékok mint közönség
18 éves koromban animátorként dolgoztam egy gyerektáborban és nagyon megtetszettünk egymásnak az egyik huszonéves kollégával. Csinos sportoló fiú volt, minden lány odavolt érte. Az szavak nélkül is egyértelmű volt, hogy akarjuk egymást, de mivel a táborban én külön faházban aludtam a lány-animátorokkal, ő meg a fiúkkal, nem igazán volt lehetőségünk hol egymásnak esni. Az egyik délután azonban – amíg a többiek a gyerekekkel fürödtek a medencében – határozottan kézen fogott és szinte belökött az egyik faházba. Az akkor már napok óta felgyülemlett szexuális energia végre felszabadult. Olyan elsöprő menetet nyomtunk, hogy azt sem tudtam a végén, hogy hol vagyok.
Mint kiderült, az egyik gyerekek-lakta faházban voltunk és én a gyönyör elmúltával kicsit szégyenkezve kapkodtam magamra a ruháimat, miközben plüssfigurák és felfújható állatok bámultak ránk szemrehányóan. Mikor kiléptünk az ajtón, a táborfelügyelő és egy tanár állt előttünk. Miközben lehordtak minket, mi csak kuncogtunk. Végül egyikünket sem küldték haza, mert így is kevés animátor volt a gyerekekre, de onnantól kezdve minden mozdulatunkat árgus szemmel figyelték. Ez persze nem akadályozott meg minket abban, hogy éjjelente ne találkozzunk a parti nádasban.
Mint kiderült, az egyik gyerekek-lakta faházban voltunk és én a gyönyör elmúltával kicsit szégyenkezve kapkodtam magamra a ruháimat, miközben plüssfigurák és felfújható állatok bámultak ránk szemrehányóan. Mikor kiléptünk az ajtón, a táborfelügyelő és egy tanár állt előttünk. Miközben lehordtak minket, mi csak kuncogtunk. Végül egyikünket sem küldték haza, mert így is kevés animátor volt a gyerekekre, de onnantól kezdve minden mozdulatunkat árgus szemmel figyelték. Ez persze nem akadályozott meg minket abban, hogy éjjelente ne találkozzunk a parti nádasban.
A cikk folytatódik, lapozz!
