5 szerelem-típus, mielőtt megtalálnád az igazit. Ismerős?

Ez a szerelem (már, ha nevezhetjük egyáltalán annak) akkor kopogtat az ajtódon, amikor már jó ideje szingli vagy, és úgy érzed, nagyon itt lenne az ideje, hogy legyen melletted valaki. Ezért aztán olyasvalakinek is esélyt adsz, akibe semennyire sem vagy szerelmes, de azzal győzködöd magadat, hogy mivel ő odáig van érted, valamit biztos belőled is kivált majd az igyekezete. Erre sajnos vajmi kevés esély van.

Jóval valószínűbb, hogy hamar rájössz, mennyire rossz döntést hoztál, de mivel ő jól láthatóan téged akar, csak húzod az időt. Egyáltalán nem dob fel a jelenléte, nem várod a találkozókat, nem érzel vonzalmat. Legfeljebb barátnak tudod elképzelni, semmi másnak, így aztán idővel a szakítás is elkerülhetetlen lesz.

Ezt a szerelem-típust mindenki átélte legalább egyszer – ha mázlid van, akkor kamaszként, nem pedig felnőttként, a nagybetűs valóságban. Míg fiatalon jellemző módon egy énekesbe, gitárosba zúgunk bele, legfeljebb az évfolyamtársunkba, akihez lehetetlennek tűnik közel férkőzni, addig felnőttként már jóval bonyolultabbak tudnak lenni a plátói szerelmek.

Már csak azért is, mert akár kapcsolat is kialakulhat úgy, hogy te rajongásig szerelmes vagy, a barátod azonban nemhogy nem táplál hasonló érzéseket, még vissza is él a helyzetével. Sajnos ebből a kapcsolatból iszonyúan nehéz és fájdalmas kimászni, általában a legtöbb embernek önerőből nem igazán megy. Így aztán sok-sok évig eltarthat a plátói szerelem, ami nem csak a jelenedet, hanem a jövődet is mérgezi.