5 dolog, ami másként lenne, ha a macskák uralnák a világot

Egy macskák uralta világban sosem csörögne reggel 6.30-kor a vekker, vagy ha mégis, rezzenéstelen arccal pofoznánk azt le az éjjeli szekrényről, és nagyon lassan, komótosan fordulnánk át a másik oldalunkra, hogy további 7 órát töltsünk zavartalan alvással.

Napközben mindennemű megmozdulás tilos lenne, ellenben reggel fél három és négy között eszeveszetten futkosnánk a dolgaink után, egy előre nem kiszámítható mintát követve rohangálnánk a városban és időnként teljesen random módon fejhangon felüvöltenénk.

Reggel négykor fekhelyünkre visszatérve ismét békés álomba merülnénk, mint aki jól végezte dolgát, még akkor is, ha a nagy rohangászás közepette végül is nem is csináltunk semmit.

Ha a macskák uralnák a világot, végre elegendő figyelmet kapna a tény, hogy az emberek nyilvánvalóan nem tudnak semmit, fogalmuk sincs arról, hogyan kell élvezni az életet, és hogy mi a lét valódi értelme. Ennek tükrében valóban nevetséges, hogy mégis mindenhol az ő szobraik merednek büszkén a távolba. A köztéri szobrokat természetesen azonnali hatállyal le kellene cserélni olyan híres macskák szobraira, akik komoly szerepet vállaltak abban, hogy a cicák nemzedéke felemelkedhessen, és az emberek számára is egy jobb világot hozzon el.

Egészen biztosan kapna szobrot Stubbs, a macska, aki egészen haláláig, 20 éven át volt a 900 lakosú, alaszkai Talkeetna polgármestere, Tama, aki a japán Wakayama Vasúttársaság egyik állomásfőnöke volt, és csak remélni tudjuk, hogy mindez még őfelsége, Erzsébet Fenevadova nagyasszony idejében (éljen soká!) megvalósulhatna, így ő természetesen nem csak szobor formájában, hanem közjogi méltóságként is hazánk büszkesége lehetne.