Régen képtelen lettem volna erre. Akkor is végigültem volna egy kényelmetlen estét, ha közben minden porcikám menekülni akart. Féltem, hogy udvariatlannak tűnök, hogy megsértem a másik érzéseit, hogy „nem illik” csak úgy faképnél hagyni valakit. Ma már nem feszengeném végig a randit, hanem megköszönném a másik idejét, kifizetném a számla rám eső részét, és elindulnék.
Lehet, hogy a randipartnerem azt gondolná, hogy hisztizek, hogy drámázok, hogy indulatos vagyok – de őszintén? Ez mind az ő problémája. És hogy mit gondol, az engem már régen nem érdekelne, mire kilépek az ajtón.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






