Persze nem gondolom, hogy „régen minden jobb volt”, de szép számmal akadnak olyan részletek a kilencvenes évek karácsonyaiból, amelyeket nagyon szívesen visszahoznék. Talán nem is annyira a konkrétumok hiányoznak, hanem az a lassabb, egyszerűbb ünnepi hangulat…
Amikor még természetes volt a fehér karácsony
Egy nem tipikus karácsonyi „szokással” indítom a sort, de nekem nagyon hiányzik az, hogy az ünnep valódi, havas téli tájban érkezzen meg. Ha visszagondolok a kilencvenes évekre, emlékszem, hogy valamikor novemberben leesett az első nagy hó, és jellemzően hónapokon keresztül meg is maradt.
Ma már egészen más a helyzet: ha esik is, vagy csak annyi hullik, hogy szinte azonnal elolvad, vagy egyszerre érkezik ugyan hatalmas mennyiség, de pár napon belül szintén eltűnik. Persze a napos téli tájnak is megvan a maga varázsa, de néhány éve karácsonykor annyira erősen sütött a nap, hogy le kellett húznunk a karácsonyfa mögötti redőnyt, különben egyáltalán nem lehetett látni a rajta levő fényeket. Olvass még a témában
„Már beadtuk a válókeresetet, amikor kiderült, hogy babát várok” – Fordulatok, amelyek teljesen átírják a terveket
Melyik szín vonz a legjobban? Ezt árulja el a mostani életszakaszodról
Ezt hozza 2026. november 3. a numerológia: család és otthon melege
Amikor elfogytak a panaszaim: a terápiám (eddig) legijesztőbb fordulópontja
Hiányzik az a hangulat, amit a vastag hótakaró borított a Bakonyra. Teljesen természetes volt, hogy iskola után szánkózunk, hócsatázunk és a bátyámmal hóvárat építettünk egész délután. A szüleinknek nem kellett külön programot szervezni nekünk és nem kellett elűzni minket a képernyőktől: alig vártuk, hogy kész legyen a házi és mehessünk – este pedig úgy kellett minket beimádkozni.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






