Álomkecó
Nagybátyám nyert egy szép kis summát egy üzleten és éppen azt magyarázta, hogyan fogja félretenni végszükség esetére, amikor beletaposott a fékbe és azt mondta: „Odanézz!” Egy hatalmas házat látott az utcában, aminek a kapuján kint volt az „Eladó” tábla. Beleszeretett. Mondtam neki, hogy egyedül vagy, minek ekkora ház, kiadni is nehéz, továbbadni is nehéz, nem kell ez neked. Ennek ellenére megvette - nem is olcsón, mivel a tulaj látta rajta, hogy odavan az ingatlanért - beleölve minden fillérjét. Egyedül lötyögött benne fél évig, majd visszaköltözött a kis albérletébe, mert nem bírta fizetni a fűtést. Kiadni, eladni nem tudja azóta sem, a ház állapota csak romlik, a kertet benőtte a gaz.
Búcsú
„Csak annyi pénzt adj kölcsön, amennyinek búcsút tudsz inteni”- mondta mindig nagymamám. A kolléganőm belezúgott egy semmirekellő ficsúrba, aki csak ígérgetett neki mindent, de sosem tett le az asztalra semmit. A kolléganőmnél lakott, evett, elkérte a kocsiját és a lány inkább bérletet vett és a külvárosból bumlizott be télen, mert „Tominak kellett a kocsi.” Próbáltunk a lelkére beszélni, de nem hallgatott senkire, szerelmes volt. Egyszer nem jött be dolgozni, csak írt, hogy egy borítékot hagyott az asztalán, majd adjam oda Tominak, bemegy érte. Bejött a fickó, odaadtam neki, kinyitotta és az orrom előtt számolt le vagy egymillió forintnyi készpénzt. A kolléganőt nem láttuk többet: kiderült, hogy a pénzt a céges kasszából vette ki.
Olvass még a témában
Szorgalmasan
A lakótársamat leépítették egy multinál, viszont kapott egy combos végkielégítést. Ahelyett, hogy bankba tette volna a pénzt, inkább hátradőlt: három éven keresztül néztem, ahogy a kanapén döglik, naponta háromszor rendel kaját és videojátékozik. Amikor tudtam, hogy fogyóban a pénze, felmondtam a szerződésem és máshova költöztem, hogy engem ne rántson magával. A főbérlő hat hónap után dobta ki, majdnem két millióval tartozik neki - jelenleg haveroknál húzza meg magát.
A cikk folytatódik, lapozz!